Mint a belsővárosi házak többsége, ez is állóhézagos deszkaoromzatú épület (hajóácsok készítették a Kárpátokból a Tiszán leúsztatott fenyőfából), kétablakos változatában állították helyre. A hátsó, "öreg" házban (ahogy annak idején a szobát nevezték) a századforduló lakberendezését láthatja a vendég, szabadkéményes konyháját kenyérsütéshez rendezték be. A pitvarban álló vízpadon a főzőedények mellett helyezték el a (vizes)korsókat, melyekben egészen az 1920-as évekig a közeli Tisza vizét szállították és ülepítették. A festett bútorú, sarkos elrendezésű szobában az asztalon a mángorlást - a vasalás korabeli módját - mutatják be.

A cikk folytatódik > Forrás: Sulinet