Baja (németül Frankenstadt) város Magyarország déli részén, a Duna bal partján. Bács-Kiskun megye második legnagyobb városa, a Bajai kistérség központja. Jelentős dunai kikötő és közlekedési csomópont.

Földrajz

A Duna bal partján, a Mohácsi-szigettel szemben fekszik. Budapesttől 167 kilométerre délre található. Három nagy tájegység, a Duna-ártér, a Kiskunsági homokhátság és a Felső-bácskai löszhát találkozásánál épült. A legfontosabb déli átkelőhely a Dunán.

A Duna bal oldali mellékága a Sugovica (más néven Kamarás-Duna), amelynek keleti partján Baja belvárosa, nyugati partján pedig a kedvelt üdülőterület, a Petőfi-sziget fekszik; a kettőt híd köti össze. A Sugovica déli végén indul a Ferenc-csatorna.

Történelem

A mai város területe már az őskorban lakott hely volt, és a vaskort leszámítva folyamatosan az is maradt; a régészeti feltárások újkőkori, bronzkori és népvándorláskori (szarmata) leleteket találtak. A 6. századtól avarok lakták a területet.

A honfoglalás után fontos folyami átkelőhellyé vált. Első írásos említése 1323-ból származik. Neve török eredetű, jelentése bika; valószínűleg első birtokosáról, Bajáról kapta.[3] Legkorábbi ismert birtokosa a Bajai család volt, majd 1474-ben Mátyás király a Czobor családnak adományozta.

Baja a török hódoltság alatt a bajai nahije központja volt. Ebben az időszakban jelentős erődítmény és kikötő volt, több száz házzal, mecsettel és fürdővel. A 16. század végi török adóösszeírások szerint 18-22 adózó ház volt a városban. A török idők végére azonban a település elnéptelenedett. Baján 1686-1690 között a török elől menekülő bosnyákok telepedtek le. A város népessége a 17. században a horvát (bunyevác, sokác) és szerb, majd a 18. században a német (sváb) betelepülőknek köszönhetően emelkedett meg ismét.

A város a török uralom alól Buda visszavétele után szabadult fel, és kincstári tulajdonba került. A török elleni háborúkban fontos szerepet játszott, különösen az utánpótlás biztosítása révén, ezért 1696. december 24-én I. Lipót császár mezővárosi rangot adott neki. (Címere ezen dátum miatt ábrázolja a bibliai Ádámot és Évát.) Az ezzel járó jogokat III. Károly 1714-ben megerősítette. Később újra földesúri tulajdonba került: birtokosa 1727-1741 között a Czobor család volt[4], majd a zálogba csapott uradalom 1750-től Grassalkovich Antal tulajdonába került. Baja végül 1858-ban váltotta meg magát Zichy Ferraris Félixtől, majd 1862-ben 722 ezer forintért megvette a bajai uradalmat és a Grassalkovich-kastélyt, amiből városháza lett.

Baját pestisjárvány (1739), árvíz (1751) és tűzvész (1840) pusztította. Ennek ellenére a 18-19. században a vízi szállítás révén az Alföld egyik legjelentősebb kereskedelmi központjává vált, így gazdasági és kulturális téren is a környék központjává fejlődött. 1828-ban kezdték kövezni az utcákat. 1830-ban kövezetvámszedési jogot kapott Baja. 1833-tól van a városnak megszakításokkal közvilágítása. 1839-ben a városban megkezdődött a magyar nyelvű oktatás, 1845-ben megnyílt az első gőzfűrdő. 1848-ban hozzácsatolták Istvánmegyét. 1873-tól törvényhatósági joggal ruházták fel a várost. A 19. század utolsó harmadában fejlődésnek indultak a közművek is. 1886-ban Riedinger L. A. augsburgi gyáros gázgyárat épített, 1887-től gázzal - vagyis légszesszel - világították az ucákat. 1892-ben megnyílt a bajai telefonhálózat. A városnak azonban 19. század végén sem volt vízvezeték- és csatorna-hálózata.

Az I. világháború után, 1918-ban szerb megszállás alá került, és az új délszláv állam igényt formált rá. Bár Trianonban Magyarországnak ítélték, a délszláv csapatok 33 hónapon át nem ürítették ki, és néhány hónapra a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság nevű szerb bábállam része lett. 1921 és 1941 között Bács-Bodrog vármegye székhelye volt. 1930-ban hozzácsatolták Bajaszentistván nagyközséget. A II. világháborút követően, 1945-től Bács-Kiskun megye 1950-es létrehozásáig ismét megyeszékhely volt.

Gazdaság

Fontos folyami kikötő. Évszázadokig vezető szerepe volt a térségi termény-, állat- és borkereskedelemben. Vályi András országleírásában Baja mezővárost úgy jellemezte, melynek lakói „leginkább búzával, és egyéb hazánkbéli termésekkel való kereskedésből élnek, vásárjai nevezetesek. (...) Vásárja mind a három nevezetes, és nem kevés hasznot hajt, Dunán való malmai fél órányira vagynak, fogyatkozásai ellenben hogy szántó földjeinek egy része hol homokos, hol pedig kemény, kaszállójok bő időben elég”.

Fényes Elek 1851-ben megjelent geographiai szótárában Baja népességét 15 ezer főben határozta meg. A város lakói gabonával, baranyai borokkal, sárközi tüzifával, gyapjúval, bőrrel kereskednek. A városban a komáromi fakereskedők nagy rakhellyel rendelkeznek. A kézműves mesterek közül legnagyobb számban a csizmadiák, szűcsök, bocskorosok és szűrszabók vannak.

Bár kézmű- és malomipara jelentős volt, az igazi ipari fejlődése a 19. század végén indult meg, amikor számos ipari üzem létesült itt. Megyeszékhely státuszának elvesztésével fejlődése is visszaesett, ismételt fellendülése az 1970-es évek fejlesztései nyomán kezdődött. Az 1990-es évek, a gazdasági szerkezet átalakítása kedvezőtlenül érintette, amely a mai napig érezteti hatását.

Ma is léteznek itt feldolgozóipari üzemek, főként a malomipar, bőripar, posztóipar, faipar és építőipar területén, de élelmiszeripara is jelentős.

Baja fontos közlekedési csomópont, a legdélibb dunai átkelőhely Magyarországon.
Budapest felől az 51-es, Kecskemétről az 54-es, Szeged és Bátaszék felől pedig az 55-ös számú főúton közelíthető meg. A Duna-híd 1909-ben épült.


A város a Kiskunhalast Bátaszékkel összekötő egyvágányú, villamosítatlan, 154-es számú Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonalon érhető el.

A Baja–Regőce-Zombor-vasútvonal és a Baja–Bezdán–Zombor-vasútvonal magyarországi szakaszainak megszüntetését az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció rendelte el. A vasútállomás és a Duna között ágazott volna ki belőle a tervezett, de soha meg nem épült Dunapataj–Kalocsa–Baja-vasútvonal. A települést régebben közvetlen vonal kötötte össze Szabadkával, ez volt a Szabadka–Baja-vasútvonal, ami jelenleg nagy részben a 154-es vasúti mező része, az eredeti pálya Bácsalmástól Csikériáig megvan, de már járhatatlan.
Hajózás

A Bajai Országos Közforgalmú Kikötő Magyarország második legjelentősebb kikötője a Duna-Majna-Rajna víziút-rendszeren. A kikötő a Duna bal partján, az 1479+140 és az 1480+900 folyamkilométer között található.
Baja helyi tömegközlekedését a Bács Volán Zrt. látja el. A nyolc helyi autóbuszjárat mind a vasútállomásnál található Vonatkert autóbusz-állomásról indul. 2010. január 1-jétől új szolgáltató, az OrangeWays látja el a helyi tömegközlekedési feladatokat.

Kultúra

Főiskolai város.

Minden évben július második szombatján rendezik meg a Bajai Népünnepély – Bajai Halfőző Fesztivál nevű hagyományőrző programot, amelyen több ezren főzik a híres bajai halászlét. Itt telepedett le 1813-ban a csárdás atyjának is nevezett hegedűművész és zeneszerző, Rózsavölgyi Márk. A város zenei életét két lelkes amatőr kórus is gazdagítja: a Liszt Ferenc Kórus, az Ad Libitum Kórus és számos tamburazenekar is.

A belváros két templomában a Belvárosi Szent Péter és Szent Pál Templomban illetve a barátok templomaként ismert Páduai Szent Antal Templomban évente 8 alkalommal rendeznek orgonahangversenyeket, a BELVÁROSI ORGONAESTÉK sorozatban. Ennek az 1998-ban alapított fesztiválnak a szervezője és művészeti igazgatója Kosóczki Tamas orgonaművész, a Belvárosi Templom orgonistája. Baja orgonáiról, ezekről a koncertekről, illetve Kosóczki Tamas orgonaművész koncertjeiről, tevékenységéről a város orgonás honlapján olvashatunk információkat.

Turizmus

A Kálvária-kápolna. Felirata szerint: „Klasszicista, 1836-ban épült, valószínű Hild József tervei szerint.”

Türr István Múzeum
Nagy István Képtár
Kálvária-kápolna: 1836-ban épült klasszicista stílusban, valószínűleg Hild József tervei alapján
Bajai zsinagóga: 1842-5 között a 19. században épült, jelenleg könyvtár.
Városháza: neoreneszánsz stílusban épült; egykori Grassalkovich-kastély
Szentháromság tér a Sugovica folyóval és a Szentháromság szoborcsoporttal
Bunyevác Tájház
Éber Emlékház – Galéria
Ferences templom és kolostor: A 18. században épült, barokk stílusban. A templomot 1759-ben szentelték fel. Kiemelkedő értéke az egyszerű tömegképzésű, visszafogott formavilágú templomának gazdag berendezései között a kemény fából faragott, rokokó öltözőszekrénye.
Szent István szobor a Szentistváni ÁMK-nál
Belvárosi Szent Péter és Szent Pál Templom

Sport

Baján számtalan sportolási lehetőség van. A városnak van két labdarúgóklubja: a Bajai Labdarúgó Sport Egyesület és a Bajaszentistváni Sportkör. Ezen kívül kosárlabda-, röplabda-, vízilabda-, asztalitenisz-, floorball-, sakk-, triatlon-,tenisz- és kajak-kenu-klub is működik a településen. Az úszók és az evezősök is kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek. Amatőr szinten legjelentősebb a "FuTeam" Futó Sport Egyesület (http://www.futeam.hu) és az országos jelentőségű Bajai Lasszó nyíltvízi úszás (http://bajailasszo.hu). Jelentős eredményekkel büszkélkedhet a Bajai Táncsport szövetség is. Baján a táncsport reneszánszát éli mind versenytánc, mind néptánc stílusban.

Ismertebb sportolók

Varga Tamás (evezés, világbajnok 2005)
Koch Renáta (duatlon-triatlon, világbajnok 2004, többszörös Európa-bajnok),
Hosszú Katinka (úszás, olimpikon 2004, világbajnok 2009)
Bajai Péter (triatlon, Európa-bajnok)
Földes Vilmos (pool biliárd, junior világ- és Európa-bajnok, Pool Masters résztvevő)
Vizin László (többszörös bajnok raliversenyző, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökségi tagja)
Vereczkei Zsolt (3-szoros aranyérmes paralimpikon úszó)

Baján sportoltak még: Disztl Péter (a magyar labdarúgó válogatott volt kapusa), Bognár György (50-szeres válogatott, a magyar labdarúgó válogatott volt játékosa) és Disztl László (labdarúgó és edző)

Itt születtek:

Albert Andor (1876-1940) - szobrászművész
Bajai Ernő (1921-1993) – újságíró, rejtvényszerkesztő
Bajai Jenő (1914-1996) - mezőgazdasági mérnök
Bayer József (1851-1919) - színháztörténész, az MTA tagja
Beck Károly (1818-1879) - költő
Bognár György (1961–) – válogatott labdarúgó, edző
Csermák Mihály (1863-1915) - honvéd ezredes, az uzsoki hős
Csábi Bettina (1977-) - ökölvívó
Dávid Ibolya (1954-) - jogász, politikus
Disztl László (1962-) válogatott labdarúgó, edző
Disztl Péter (1960-) válogatott labdarúgó
Ernst Jenő (1895-1981) - orvos, biofizikus, az MTA tagja
Jánossy Dénes (1891-1966) - levéltáros, történész, az MTA levelező tagja
Raics István (Baja, 1912. május 25. - Budapest, 1986. október 3.) költő, műfordító, író, zenekritikus, zongoraművész, József Attila-díjas
Radovan Jelašić (1968-) - Szerb Nemzeti Bank (NBS) elnöke
Jelky András (1738-1783) - világjáró utazó
Karig Sára - műfordító, tanár, irodalmi szerkesztő
Kosóczki Tamás - orgonaművész-tanár
Lukin László (1926-2004) - tanár, karnagy, zenei műfordító
Meskó Zoltán a Nyilaskeresztes-Párt alapítója.
Mészáros Lázár (1796-1858) - honvéd tábornok, hadügyminiszter, az MTA levelező tagja
Miskolczy Dezső (1894–1978) - orvos, az elmekórtan világhírű kutatója, az MTA tagja
Sándor Emma (1863–1958) - zeneszerző, műfordító, Kodály Zoltán felesége
Telcs Ede (1872–1948) szobrászművész
Tóth Kálmán (1831–1881) - költő, író, az MTA levelező tagja
Türr István (1825-1908) - szabadságharcos, olasz királyi altábornagy
Itt dolgozott tanárként Bellosics Bálint, néprajzkutató
Borbíró Ferenc (1879-1962) Baja polgármestere 1915-1918 és 1921-1937 között

Forrás: Wikipédia