Felpéc község Győr-Moson-Sopron megyében, a Téti kistérségben.
Felpéc Győr-Moson-Sopron megye déli részén, Győrtől 21 km-re, délnyugati irányban fekszik, két középtáj: a Sokorói-dombság és a Marcal-medence találkozásánál. A Sokorói-dombság nyugati vonulatának délnyugati oldalát 4-6 méteres lösz borítja. A táj felszínét az erősen formálódó völgyek, a völgyoldalakba vágódó árkok, lösz mélyutak, szakadékok határozzák meg. A falutól északra futóhomok – dűnék sorakoznak, melyeket a jégkorszak végi szél fújt ki a Bakony-ér medencéjéből. Ez a borókával benőtt terület a sísek, ma természetvédelmi terület.

Látnivalói

Tájház és Falumúzeum

A ház építésikor szerint több részre tagolható. A 18. században kezdhették el építeni, azóta többszöri felújítást, bővítést végeztek rajta. A házat göngyölt földre alapozták, és mivel a víz elvezetést nem oldották meg a ház megsüllyedt. Az országos műemléki védettség alatt álló épület 2002. évben került az Alapítvány tulajdonába. Egykori tulajdonosa néhai Hideg Sándor bácsi a jó gazda alaposságával tartotta rendben a házat és környezetét egészen addig, míg fizikai ereje engedte. Halála után a ház állapota rohamosan romlott, a tetőszerkezetben keletkezett a legnagyobb kár. A házat az örökösök az Önkormányzat tulajdonába adták. A munkaterület átadására 2003. augusztus 27-én került sor. A Falumúzeum ünnepélyes átadását, pedig a Kulturális Örökség Napjai országos programhoz kapcsolódva tartották. Sikerült a régi falusi házat helyreállítani, mely hűen tükrözi, és bemutatja a régi falusi élet mindennapi tennivalóinak világát, az évszakok szokásait. Az épület berendezését helytörténeti tábor keretében végezték. A szakértői hátteret Géber József néprajzkutató-táborvezető jelentette.


Evangélikus templom

A középkori részletekkel is rendelkező templomot a reformáció korában 1620-ban építették, majd barokk stílusban átépítették 1776-77-ben. A templom torony építése 1794-ben volt 1794. november 20-án készen állt a fazsindellyel fedett torony, három haranggal és a szekrényben elhelyezett toronyórával. 1812. szeptember 12-én tűzvész pusztított a községben, ekkor leégett a templom, a toronyban a nagy hőségben megolvadtak a harangok. A torony újjáépítését 1819. április 13-án kezdték és augusztus 10-re már állt. A ma is működő toronyóra 1830-ból való. Síkmennyezetes, karzatos hajójú, a szentély egyenes záródású, melyben XIX. századi szószék-oltár látható. Az oltárkép az Olajfák hegyén imádkozó Krisztust ábrázolja. A vörösmárvány keresztelőkút 1905-ben, az orgona 1910-ben készült.

Katolikus templom

A felpéci római katolikus templom a XVIII. században készült. A templomban térdeplő szentekkel díszített szarkofág látható.

Ősborókás

Fokozottan védett tájvédelmi körzetünk a Sokorói-dombság nyugati oldalán terül el. Az őborókás területe harminc hektár, ebből tizenöt hektár fokozottan védett, a többi magánkézben van. A múlt században akác borította, feketefenyő szegélyezte a területet. Az 1950-60-as években újra telepítették nyárfával, akáccal. A borókásban birkákkal legeltettek. A legeltetés abbamaradása után a boróka bedúsult, nem záródott a gyep. Talaja homoktalaj, amely a Sokorói Bakony-ér hordalékából és lepel homokból ( amit a szél odahordott ) tevődik össze. Az akác miatt átalakult a talaj összetétele, megváltoztatta a flórát. E fafajta mellett megjelent a bálványfa, főleg a déli oldalán, ami nagyon sok sarjat hoz és ennek következtében leárnyékolja a talajt. A boróka több száz éve alakult ki. 1992 óta országosan védett természetvédelmi körzet.

Szőlőkultúra

Borospincék

A délnyugati fekvésű lejtők kedvező feltételeket nyújtattak a lakosság fő megélhetési forrása, a szőlőtermesztés számára, az Árpád kori írásos forrásokban folyamatosan szerepelnek a sokorói szőlők, e vidék borát „sokorói bor”-nak nevezték az esztergomi vámszabályzatban (1288). Az enyhébb klíma és a viharállóbb fajták segítették a szőlő kultúra kialakítását.

A török kiűzésével a falu lakói kedvezőbb körülmények között folytathatták szőlőterületük gondozását. A Rákóczi szabadságharc idején ismét pusztulásra jutottak a szőlőskertek. 1748-ban a feljegyzések szerint az egész határt sáskajárás pusztította el. A 18-19. században a természeti katasztrófák ellenére tovább virágzott a szőlőművelés. Az itt termett híres borokat a szőlősgazdák nemcsak a Rábaközbe szállították, hanem a bécsi polgároknak is. Későbbi évszázadokban is a kedvező feltételeket kihasználva a szőlőművelés maradt a felpéciek egyik legfőbb megélhetési forrása. Ma is fogalom a „Törisvár rizling”.

A község fölött magasodó szőlődombon régi és újabb keletű pincéket, présházakat találunk, közöttük az 1817-ben épült Nádas Pincét.

Forrás: Wikipédia