Izsák: város Bács-Kiskun megyében, a Kiskőrösi kistérségben.
Izsák az 52-es út felől, Ágasegyháza felől, Orgoványon és Páhin át közelíthető meg.
Izsák Kiskőrös és Kecskemét között félúton található. A város nyugati oldalán fekszik a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legjelentősebb területe, Közép-Európa legnagyobb édesvízi mocsara, a 2900 hektáros Kolon tó.

Története

Mai területe - a régészeti leletek tanúsága szerint - már az avar korban is lakott volt. Első írásos említése a Tihanyi apátság 1055-ben kelt alapítólevelében maradt ránk, amelyben Culum Aqua néven az apátság birtokrészeként írják le a város nyugati határán fekvő Kolon-tavat. Ekkor a falu neve még Ischasi volt. 1279-ben IV. (Kun) László király a kunoknak kiváltságot adományozó oklevelében birtokként szerepel Isak néven. 1426-ban Izsákegyházaként már mint templomos települést tartják nyilván. Az Izsák elnevezéssel 1474-ben keltezett egyházi feljegyzésekben találkozhatunk először.

Az 1633-34-es török kincstári adólajstromban a kecskeméti járás községei között tartják számon, mindössze négy házzal. A törököt 1660-ban űzik ki a községből. 1816-tól Izsák mezőváros, ezt a rangját az 1876-os közigazgatási átszervezéskor veszítette el.

1924-ben épült Izsák ma is látható I. világháborús emlékműve, amely a település 270 hősi halottja és a 108 elesett vagy eltűnt izsáki polgár előtt tiszteleg.

Izsák ma már országszerte a "Sárfehér hazájaként" ismert. Névadója a helyi szőlőfajta, amelyet a hagyomány szerint az 1800-as évek utolsó harmadában egy kadarka táblában szelektált Szélesi József vincellér.

1971-ben kezdődött meg az Izsáki Állami Gazdaságban a habzóbor, majd 1972-ben a pezsgő gyártása. A rendszerváltás után a borászati üzem helyi és környékbeli vállalkozók összefogásával, részvénytársasággá alakult. A Hungasekt Rt 2005-ben eladta ismert termékeinek gyártási jogát a Henkelnek, azóta Cavern Rt. néven működik a gyár.

Izsák legismertebb rendezvényét is nagy becsben tartott szőlőfajtájukról nevezték el. A Sárfehér Napok programsorozata 1936-ban indult útjára. Ma már minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén megrendezik a háromnapos fesztivált, amely nemcsak Izsák, hanem a térség kiemelkedő rendezvénye is. Egyre több vendég érkezik a városba ilyenkor az ország különböző részeiről, sőt külföldről is.

A szocializmus időszakában főként a mezőgazdaságban, kisebb mértékben ezek ipari melléküzemágaiban, valamint a szolgáltatásban, kereskedelemben dolgoztak az izsákiak. Az erőszakos téeszesítés miatt sokan keresnek munkát a közeli és távolabbi városokban. Emiatt a '60-as évtizedben jelentősen csökkent a község lakossága. Akik itt maradtak, viszont - jórészt önerős hozzájárulással - igyekeztek mind komfortosabbá, lakhatóbbá tenni a települést. Ezért előbb a vezetékes vízhálózatot, majd a földgázhálózatot és a crossbár telefonhálózatot építették ki. Megkezdődött a kábeltévé hálózat létesítése, és egyre több utca kapott szilárd burkolatot.

Az évről évre fejlődő szépülő Izsák 1971-ben kapott nagyközségi címet. A rendszerváltás utáni másfél évtized átformálta a település gazdaságát és arculatát. A túlnyomórészt parlagként visszakapott földeken ma már kevésbé jelentős a gazdálkodás, szaporodik viszont az ipari és szolgáltató jellegű munkahelyek száma. A település arculata, infrastrukturális ellátottsága is komoly fejlődésnek indul. Ma már a mezőgazdaság mellett vállalkozások sora szolgálja az izsákiak megélhetését. A '90-es évek elején megszépült a Kossuth tér, majd üzletház és posta épül a Szabadság téren. 1994-ben adták át az uniós színvonalú sportcsarnokot, amely nemzetközi mérkőzések megrendezését is lehetővé teszi. Izsák történetének egyik legfontosabb állomása 1997, amikor visszakapta városi rangját.

Ennek megfelelően központi közigazgatási szerepet is vállal: okmányirodát működtet, és a környező települések igazgatásrendészeti feladatait is ellátja. 1998 és 2002 között megvalósul több komoly beruházás, köztük a három települést ellátó szennyvízhálózat és tisztítómű, valamint a regionális hulladéklerakó, felújítják a Szabadság tér régi posta előtti részét, új belterületi- és külterületi utak épülnek. 2005-ben adták át ünnepélyes keretek között a negyven férőhelyes idősek otthonát. Az önkormányzat sokat tesz annak érdekében, hogy vonzó legyen a városkép, de az itt élők is magukénak érzik a települést. Gondozott portáikkal hozzájárulnak annak építéséhez, szépítéséhez.

A város magas színvonalú vendéglátásáról a Vino Étterem, az Arany Sárfehér Étterem gondoskodik a hagyományos magyar konyha specialitásaival. A várostól nem messze tanyai vendéglátóhelyek is várják a vendégeket. Ezek közül a legkedveltebb a Csernák-tanya, a Gondfelejtő Étterem és az El Bronco lovas farm. A város egyik legjelentősebb idegenforgalmi látványossága az 1920-as években épült, s a '80-as évekig működött szeszfőzdében berendezett pálinkamúzeum.

Itt láthatóak a pálinkafőzés muzeális gépei, eszközei, valamint a termeléssel kapcsolatos dokumentumok. A ritkaságnak számító gyűjteményben megtalálhatóak múltszázadban palackozott italok, és a jelenlegi tulajdonos, az Ecker likőrgyár mai minőségi termékei is. Utóbbiakat meg is vásárolhatják a látogatók. A gyűjtemény minden évben április 1-jétől október 31-ig, naponta 10-18 óráig várja a vendégeket. A Pálinkamúzeummal egy udvarban található a Kovács Gyula Helytörténeti Múzeum. Kovács Gyula tanár és iskolaigazgató-helyettes volt Izsákon, aki az 1800-as évek végéből az 1900-as évek elejéből származó tárgyi emlékeket gyűjtötte össze. Gyűjteményének gerincét a szőlőművelés, a népi mesterségek, a mezőgazdasági termelés eszközei, az egyházközösség régi tárgyai, egykori iratok, valamint a helyi oktatási, kulturális élet emlékei adják. A várostörténeti múzeumban külön szobarészlet idézi fel Táncsics Mihály izsáki tanítói működésének éveit.

Az izsákiak kedvenc madarukat, a város környékén szép számmal fészkelő gólyát választották címerállatukká.

Nevezetességei

Városháza
Első és második világháborús emlékmű
56-os emlékmű
1848/49-es emlékmű
A református templom az 1700-as években épült, barokk stílusú.
A katolikus Szent Mihály templom
Pálinka és Helytörténeti Múzeum
Táncsics Mihály 1820–22 között Izsákon tanított. Ennek emlékére áll mellszobra az iskola előtt (Páli Lajos - 1974).
Harangjáték
Szökőkút
Morgó kút
Kolon tó

Híres izsákiak

Az izsákiak a város számos jeles személyiségéről őriznek emlékeket. 1755-ben itt született Mátyási József költő. 1822-24-ig a katolikus iskolában tanít Táncsics Mihály, aki itteni működése alatt vezeti be az egységes olvasókönyvet. Ő volt Zémán János kántortanító segédtanítója, és életének legszebb időszakaként emlékszik az itt eltöltött évekre. Táncsics Mihály tiszteletére emléktáblát helyeztek el a katolikus templom kertjében található egykori iskola falán. 1832-ben Izsákon születik Ádám Gerzson irodalomtörténész, '48-as nemzetőr, 1836-ban Szily Kálmán természettudós, 1840-ben pedig Madarassy László író, Amerika-kutató.

Kolon tó

A város nyugati oldalán fekszik a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legjelentősebb területe, Közép Európa legnagyobb édesvízi mocsara, a 2900 hektáros Kolon-tó. A területen védett növényritkaságok, köztük kilenc orchidea faj honos. Gyakori itt a vitézkosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a gyapjas csűdfű mocsári kosbor, illetve a pókbangó. Jellemző védett faj a szibériai és a korcs nőszirom, valamint az epergyöngyike.

Az itt-ott fennmaradt tölgy-kőris-szil ligeterdők, a Duna-Tisza közére egykor jellemző tájképet idézik. A nádas partszakasz lehetőséget nyújt a tó rendkívül gazdag élővilágának megfigyelésére. A Nemzeti Park a Magyar Madártani Egyesülettel közösen madármegfigyelő táborokat, madárgyűrűzést és szakértők vezette madármegfigyelő túrákat szervez. A tavon nyílt vízfelületet gyakorlatilag nem található, főként nádas és mocsár borítja a területet. A víz átlagos mélysége 60-80 cm. A mocsaras jellegnek megfelelően gazdag hínárvegetáció jellemző, melynek főbb fajai az érdes tócsagaz, az úszó békaszőlő, a tündérrózsa és a keresztes békalencse.

A tó hatalmas nádasai gazdag madárvilágnak adnak otthont. A hazánkban előforduló valamennyi gémfaj és a kanalas gém rendszeresen költ itt. Mellettük otthonra talált a nádi rigó, a nádi tücsökmadár, a nyári lúd, a bölömbika, a cigányréce, az egerészölyv, és a hamvas réti héja. Az emlősöket az erdei cickány, a törpe egér, a vidra, a róka és a menyét képviseli. A halak közül a réti csík és a lápi póc a jellemző. A kétéltűekből gyakran látható a pettyes és a tarajos gőte valamint a különböző békák. A hüllők közül a mocsári teknős és a vízisikló a jellemző. A Kolon-tó növény- és állatvilága Európában is ritkaságnak számít, ezért a térség szigorúan védett terület, csak kísérővel látogatható. A tóvidéket telepített erdők és művelt földek övezik. A nyugati oldalon emelkedik egy 126 méter magas homokbucka, a Bikatorok.

Izsák környékén az édesvizű mocsárnak köszönhetően szép számmal fészkelnek gólyák, amelyeket az izsákiak kedvenc madarukként tisztelnek. Ezért is választották címerállatukká.

A Sárfehér szőlő

Izsák ma már országszerte a "Sárfehér hazájaként" ismert. Névadója a helyi szőlőfajta, amelyet a hagyomány szerint az 1800-as évek utolsó harmadában egy kadarka táblában szelektált Szélesi József vincellér. Ez a fajta kiváló termőtalajra talált az izsáki homokon, így virágzó szőlőtáblák alakultak ki a település környékén, tisztes megélhetést nyújtva a helybelieknek. A Sárfehér - amely egyes feltételezések szerint a Fehér kadarka változata - komoly hírnevet szerzett az itt élőknek, és ez lett a helyi pezsgőgyártás alapja is. Nevét a találékony izsákiak a szőlő két tulajdonságának összekapcsolásából alkották: fehér és nagy fürtű, azaz nehéz, mint a sár, vagyis Sárfehér. Az Izsáki Sárfehér hosszú ideig ismert volt csemegeszőlőként is, és hamar rájöttek arra is, hogy az egyik legjobb pezsgőalapot is ez adja

A Sárfehért egyes szakemberek megpróbálták időnként korszerűtlen fajtaként megbélyegezni, ám az izsákiak kitartottak mellette. Ma már rangos borversenyeken elért eredmények sora bizonyítja igazukat. 1999. december 13-án az EU-elvárásoknak megfelelően a fajta neve Arany sárfehér lett, elhagyva az EU-ban nem engedélyezett település megjelölést. Izsák legismertebb rendezvényét is nagy becsben tartott szőlőfajtájukról nevezték el. A Sárfehér Napok programsorozata 1936-ban indult útjára.

Sárfehér Napok

Izsák legismertebb rendezvényét is nagy becsben tartott szőlőfajtájukról nevezték el. A Sárfehér Napok programsorozata 1936-ban indult útjára. Ma már minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén megrendezik a háromnapos fesztivált, amely nemcsak Izsák, hanem a térség kiemelkedő rendezvénye is. Egyre több vendég érkezik a városba ilyenkor az ország különböző részeiről, sőt külföldről is.

A gazdag program kiállításain képzőművészeti, mezőgazdasági, kisipari és kézműves alkotásokat tárnak az érdeklődők elé, szakmai tanácskozásokat tartanak, valamint sport- és kulturális bemutatók, komoly- és könnyűzenei hangversenyek várják az érdeklődőket. A hagyományokhoz híven minden évben szüreti felvonulás és bál is színesíti a rendezvény kínálatát. Több, mint egy évtizede fogathajtó versennyel bővült a program, amelynek keretében országos egyes-, kettes- és négyesfogathajtó-bajnokságon mérkőznek a sportág legjobbjai. Általában az izsáki verseny a fogathajtók éves idényzáró bajnokavatója is. Ma már a pónis szakág is itt rendezi bajnokságát

Kultúra és Sport

Izsákon négy művészeti csoport működik. Rendszeresen fellép a város ünnepségein a felnőttekből állói Vegyeskar, a Városi Mazsorett Csoport, a Színjátszó Csoport és a Sárfehér Néptánc Együttes. Valamennyi csoport hazai és külföldi vendégszerepléseken is öregbíti a város hírnevét. Kimagasló zenei- és művészetoktatási munka folyik az általános iskolában, és fontos szerepe van a város kulturális életében az Ezüstgólya Nyugdíjas Klubnak is. A város közművelődési intézménye, a Táncsics Mihály Művelődési Ház. Tizenöt éve az Izsáki Hírek és az Izsáki Televízió szolgálja az itt élők naprakész tájékoztatását, beszámolva a helybeliek mindennapjairól, a város életének fontos eseményeiről.

A sport- és szabadidős tevékenységre korszerű sportcsarnok, nemzetközi színvonalú fogathajtó pálya, valamint labdarúgó pálya kínál lehetőséget. A helyi sportélet meghatározó klubja a Sárfehér Sportegyesület, amelynek labdarúgói évről évre a megyei bajnokság élvonalában szerepelnek. Szintén ez az egyesület patronálja az izsáki színekben versenyző fogathajtókat. Ebben a sportágban évente kétszer, májusban és szeptemberben rendeznek területi, illetve országos bajnokságokat Izsákon.

Jelentős eredményeket érnek el a Diáksportkör röplabdásai és tornászai is. Mindemellett sportrepülő egyesület is működik a városban.

Hitélet

A református gyülekezet 1747-ig a falu régi körtemplomát használta. Az ellenreformáció idején elvett templom helyett 1747 és 1792 között egy a jelenlegi templom helyén álló sártemplomban tartották az istentiszteleteket. 1792-1794 között Körtvélyesi Imre lelkipásztor vezetésével, a gyülekezet hathatós áldozatvállalásával, Jakabszállás határából hozott mészkőből épült fel a kőtemplom népi barokk stílusban. A 40 méteres templomtorony csak 1806-ban készült el. A toronyban jelenleg három harang van, amelyeket 1839-ben, 1922-ben és 1981-ben öntöttek. 1891-92-ben jelentős átépítések történtek a templom belsőterében, így nyerte el mai formáját. Elkészültek a széles pilléreken nyugvó ún. római keresztboltozatok, és beépítették az öntöttvas lábakon álló karzatot, amelyre egy 1869-ben épült orgona került. A 320 ülőhelyet kínáló templom bútorzata 1995-ben újult meg.

Az izsáki "kerek templom" 1747-től szolgálta a katolikus hívők hitéletét. Az 1700-as évek végén azonban már szűknek bizonyult, állaga is megromlott. 1801. szeptember 29-én tették le az új templom alapkövét. Az előző plébános 1500 Ft-os adománya és a vallásalap 5000 Ft-os segítsége mellett a nép emelte az épületet, száraz esztendők, ínség és háborús idők közepette. 1807-ben már áll a klasszicista stílusú Szent Mihály templom. Ettől kezdve miséznek benne, majd 1811-ben kapja meg az épület az oltárképeket és az orgonát, a márványkő-padlózatot pedig 1816-ban készítik el. A földrengés által megrongálódott tornyot 1896-ban építik újjá. Az Egyházközség nyertes Shapard pályázatának köszönhetően, az érsekség által kölcsönzött az önerővel 2005 tavaszán kezdődhetett meg a templom teljes körű külső és belső felújítása. A templom kertjében látható a szintén műemléknek számító Piéta-szobor, amelynek alkotója ismeretlen.

2004 októberében szentelték fel katolikus, majd református ünnepi szertartás keretében a városhoz tartozó Kisizsákon a Szent Kereszt ökumenikus kápolnát, amely az ott élők legnagyobb büszkesége. A templomnak helyet adó portát több mint három évtizeddel azelőtt vásárolta meg Marosi Izidor (váci püspök), hogy kápolnát emeljen a kisizsáki hívőknek. A későbbi váci püspök álma azonban csak halála után valósulhatott meg. Az alap ugyan elkészült, de az építkezés folytatásához nem találtak forrást az itt élők. A helybéliek alapítványt hoztak létre, de az építéshez szükséges pénzt így sem tudták összegyűjteni. Ezért karolta fel vállalásukat a kecskeméti Porta Egyesület, amely a kis közösség nagy álma mellé pártolókat állított. Sokan segítették pénzzel, anyaggal, munkával és imádsággal az építkezést, így épülhetett fel dr. Farkas Gábor Ybl-díjas építész tervei nyomán a remény kápolnája.

Az izsáki izraelita hitközség legalább 150 éves. 1795 körül Neufeld Jakab volt ott rabbi. Hogy kik alapították és pontosan mikor, nem lehet meg­állapítani, miután az összes irat – az anyaköny­vek kivételével – elpusztult az 1919.—20.-i atrocitások alkalmával. Tény az, hogy a kis hitközségnek van temploma és van iskolája – amely azonban most szünetel – de 1920 óta teljesen megszűnt a hitközségi élet. Akkor – miként 1848. Ettinger Mózes, a község rabbija a rácok elől Nyitrára menekült – a hitközségnek 35 családja menekült el Izsákról. 1926-ban az elmenekültek közül – akiknek még a dédapja is izsáki volt —- néhányan visszatértek, de oly keve­sen, hogy rendszeres hitközségi életről azóta szó sem lehetett. A hitközségnek 22 tagja vett részt a világháborúban s közülük többen hősi halált haltak a különböző harctereken. Az ellenforra­dalomnak – a rablásokon, iskola- és templom-dúláson felül – hárman estek áldozatul. Ezek: Páncél Zoltán kereskedő, Schmidl Árpád szabó és Beck Sándor kereskedő, akik 1919. november 18.-án haltak mártírhalált. Az elenyészően kis lélekszámú hit­községnek jelenleg vezetője sincs. Az izsáki zsidók egy része a közeli városokban telepedett meg.

Forrás: Wikipédia