2015. 12. 12.-én került átadásra a Tájház Karancslapujtőn. A helyi hagyományokat bemutató gyűjtemény Karancslapujtő Községi Önkormányzat, a Karancs Kincse Közhasznú Egyesület és a lakosság példaértékű összefogásával jött létre. A jellegzetes karancslapujtői korabeli bútorok, eszközök és a népviselet megismertetésén túl a jövőben rendezvények helyszínéül is szolgáló épület és hatalmas udvar reményeink szerint a közösség összefogásában, az identitástudat megerősítésében is jelentős szerepet fog betölteni. Ám nemcsak a helyieknek szeretnék mindezt megmutatni, hanem hogy az Ipolytarnócra a településünkön átutazó vendégek megálljanak egy kis időre és megcsodálják Palócország eme kis csücskének nevezetességeit is!



Mitől különleges ez a Tájház?

A konyhába lépve az embert a masinában ropogó tűz hangja fogadja, az asztalon a tálban letakart friss kenyér, a sült tök illata... szinte halljuk, ahogy a gazda hellyel és borral kínálva üdvözöl! Isten hozta a kedves vendéget! A fogason a cucaj és a suba mellett elfér még a maga gúnyája is!
“Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom lányságom vissza!” -olvashatjuk az egyik falvédőn, ám a dekon üldögélő ház ura csillogó szemmel ránk kacsint,s a mellényzsebéből kikandikál a kis laposüveg...



A gazdasszony delinkendőjét megigazítja, derekán a ganga madzagját szorosabbra köti és serénykedik, készül a túrós lepény! Estére vendégsereg érkezik, hiszen Vízkereszt után hamvazószerdáig tart a farsangi időszak. De munkával telik!



Fonóházzá alakul a porta! Lányok, este pörögjön ám az orsó! Hiszen ahol lyány van, ott a legények is megjelennek, figyelnek, jövendőbelit keresnek...Egy év múlva már mennyegzőre készülünk talán! Tudja ezt a ház ékessége is, suhognak az alsószoknyák, ragyog a gyöngysor s a farkas fékető szalagjai mint a böjti szél símogatják a vállait...
S ha leesik az orsó, csók jár a legénynek, aki visszaadja!



Ám egy pillanatra szigorú tekintet mered rá, a ház békéjére vigyázó szentképek alól az öregasszony fel-fel pillant, majd a csattos imakönyvbe mélyedve buzgón imádkozik tovább...



A belsőszobában a citera hangja száll, pendül a húr, az asztalon szigorú szövegezéssel 1888.-ik évi fizetési meghagyás a Tekintetes Magyar Királyi Járásbíróságnak címezve, gurul az 1 pengő,



a petróleumlámpa fényénél a fabula csitítja a kisdedet...ám a szátva üteme elnyomja a ház népének hangjait.
A halotti sarokban a letakart tükör csendre int!



A kamrában a vesszőkosarak a fakutya mellett sorakozva várják már a tavaszt,a dagasztóteknő a friss tészta melegét, gerendáról lelógó sonka cinkosan kacsint, a katonaláda pedig örökre lezárva a távolban sirató anya, testvér és kedves könnyeivel...



De több ez, mint tárgyak és a helyi viselet szépen elrendezett gyűjteménye, hisz megtaláljuk itt a z 1800-as évekből származó Honvéd Végelbocsájtó Levelek másolatát éppúgy, mint a Gyöngyösbokréta fotóit, emlékeket a régiekről fekete-fehérben,Így méltán kiemelve az ország egyik legdalosabb népének kórusát, akik a 1931. aug.20.-i ünnepségén Bocsárlapujtő menyecskéit képviselték Budapesten, de egy fotó erejéig (1938-ból) Kodály Zoltán mellett is feltűnnek. És amire még büszkék lehetünk, hogy a Magyar Rádió első néprajzi közvetítése Bocsárlapujtőről 1931. okt. 25.-én történt. Megismerhetjük elfelejtett szavainkat és jókat kacaghatunk Karancslapujtő ragadványnevein.



Mesevilág ez, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hiszen a gyermekeknek kapocs a gyökerekhez, az időseknek elmorzsolt könnycsepp a múlt felé!

Karancs Himnusz
“Karancs hegynek fönn a tetején,
Ég a földdel szinte összeér.
A Jó Isten onnan vigyáz minket,
Karancs völgyét őrzi,mint a kincset
Távolból is mindig visszavár, Itt születtünk,ez a mi hazánk
Karancs völgyén messze visz az út,
Összekapcsol várost és falut.
Nemzedékünk, palóc vidék népe,
Életünket soha rossz ne érje.
Karancs hegyről messze száll dalunk, Itt születtünk és összetartozunk!”

Fotók és szöveg: Slezák Erika
A Tájház Facebook oldala >>