Kiskunmajsa: város Bács-Kiskun megyében, a Kiskunmajsai kistérségben.
Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza között található, a Majsa-Fehértói Főcsatorna mellett.
Vonattal a MÁV 155-ös számú (Kiskunfélegyháza-Kiskunmajsa-Kiskunhalas) és a 149-es számú (Kecskemét KK-Törökfái-Bugac-Kiskunmajsa KK) vonalain érhető el. Utóbbin a személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltástól szünetel.[1] A környező megállóhelyek, állomások az előbbin Ötfa és Tajó, az utóbbin Szank.

Története

A település földjének és a mai népességének története 1743-tól fonódik egybe. Az ezt megelőző időben hunok, avarok, kunok szállásterülete volt ez a tájék. A törökök a 16. század elején fölégették Kiskunmajsa elődjét, a várostól délkeleti irányban fekvő Mayossaszállást, s a területet baromjárásként használva Szeged, Kunszentmiklós, Halas és Kecskemét városa bérelte. A török kiűzése után a bécsi udvar eladta a korábban nemesi előjogokat élvező Hármaskerületet (Jászság, Kiskunság, Nagykunság) a Német Lovagrendnek, s az új tulajdonos benépesítette az elnéptelenített pusztákat.

A majsai népesség először a Kiskundorozsma melletti Üllés pusztára költözött - az újkori honfoglalók zömmel Jászfényszaruból érkeztek -, s a szabad földvásárlás reményében innen települtek át Kiskunmajsára 1743 nyarán. A rendi országgyűlés nyomására ugyanis az Udvar lehetővé tette a földek visszavásárlását, így az ideérkezők nem csak használati-, de tulajdonjoggal is rendelkeztek, ami azt jelentette, hogy a jászok és a kunok utódai visszakapva előjogaikat, száz évvel a jobbágyfelszabadítás előtt maga ura gazdái lehettek, megszabadultak a feudális kötöttségektől.

A kivételes szabadság virágzó, demokratikusan berendezkedett életet, a Habsburgok hosszú háborúi - az osztrák örökösödési és a napóleoni háborúk - gazdasági fellendülést jelentettek az itt megtelepült zömében jász, tehát erős katolikus hitben élő közösség számára. A dinamikus fejlődés eredményeképp Kiskunmajsa 1837-ben mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott V. Ferdinándtól. A 19. század végére az állattartásról földművelésre áttérő lakosság túlnépesedik, a föld eltartó ereje gyenge, ezen a homokos talajon szőlő- és gyümölcskultúra kialakítása sem segít. A két háború között elképesztő méreteket ölt a szegénység, sokan elvándorolnak, ez a folyamat az ötvenes években is tart, a forradalom és szabadságharc utáni téeszesítés elől menekülve három év alatt kétezren költöznek el Kiskunmajsáról.

A község központjában épült fatornyos iskola közelében 1892-ben Csontos Károly és neje, Nemes Szabó Mária óvodát és városi római katolikus leányiskolát építtet a település központjában. Az intézményeket a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek működtették 1950-ig, az államosításig. Az iskola és óvoda 1991-ben indult újra, és a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola 1997-ben költözött vissza régi helyére, az úgynevezett Zárda iskola épületébe.

A város harmadik általános iskoláját a 20. század utolsó évtizedeiben építik fel, ezt az intézményt Széchenyi Istvánról nevezik el. A hatvanas években meginduló iparosítás, s a nyolcvanas évek elejétől szárba szökkenő gyógyturizmus megállítja az elvándorlási folyamatot, ma tizenkétezren lakják az időközben ismét városi rangot kiérdemlő Kiskunmajsát, egynegyeddel kevesebben, mint a második világháborút megelőzően.

Jelentős látogatottságú termál strandja, múzeuma van a városnak, lakói azonban zömmel ma is állattartásból és földművelésből élnek. 1956-tól gimnázium is létesült Kiskunmajsán, s ez az oktatási intézmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városhoz kötődő értelmiség helyben kinevelődjék.

Nevezetességei

Jonathermál - Kiskunmajsai Gyógy- és Élményfürdő
Római katolikus templom (barokk, 1744)
Tájház
Konecsni György Helytörténeti Múzeum
Kecskeméti Kisvasút
'56-os Múzeum, 56-os Kápolna és Ifjúsági Tábor
Tartós szegfű - rózsaszín virágú, nyúlánk vadvirág, igazi hungarikum

Forrás: Wikipédia