A nokedli vagy galuska (németül Nockerl, Spatzle) egy tésztaféle. Levesbetétként, vagy pörköltekhez köretként alkalmazzák a leggyakrabban. Közeli rokona az olasz gnocchi. Sok-sok hagyományos magyar étel - például a paprikás csirke - körete is.

Nokedli szavunk a bajor-osztrák eredetű nockerl szóból jött létre és mintegy száztíz-százhúsz éve használjuk. Sok szinonimát találunk a nokedli szavunkra, egyes helyeken galuskának nevezik. Szlovák nyelvterületen "nokedle"-nek nevezik a szaggatott, ám burgonya nélkül készült tésztát. (A sztrapacska készül burgonyával) A galuska szlovákul "halusky".

Köretként tálaljuk.

Hozzávalók:

3 tojás
kevés só
2 dl víz
60 dkg liszt

Mély keverőtálba szitáljuk a lisztet, a közepébe nyomott mélyedésbe beleütjük a tojásokat, sózzuk és eldolgozzuk, majd időnként kevés vizet hozzáadva nokedlitésztává keverjük. Fél órai pihentetés után vizezett vágódeszkára tesszük és késsel lobogó sós vízbe szaggatjuk. Nokedliszaggató használatával is szaggatható - ekkor azonban apróbb nokedliket kapunk. A nokedlit ezután a vízben kevergetni kell, mert akkor nem fog összeragadni. A felforralást követő 1-2 perc után szűrőkanállal kiemeljük, lecsurgatjuk, hideg vízzel leöblítjük, majd valamilyen zsiradékban megforgatjuk. Forró tálban tálaljuk. A nokedli Magyarországon kedvelt körete a pörköltféléknek, a paprikásoknak, illetve a tokányféléknek.

Nyeli, mint kacsa a nokedlit

A kacsa nagyon szereti nyelni a nokedlit és nagyon szépen fejlődik is tőle. Régebben sok vidékünkön, csak liszt és víz keverékéből nokedlit főztek a kacsáknak, amit a szárnyasok pillanatok alatt elképesztő falánksággal felfaltak. A hízott kacsamáj előállításának céljából az így hizlalt kacsákat nem kellett fáradságos munkával naponta megtömni. Ez a hizlalási módszer is szép fejlett kacsamájat eredményez, és nem nevezhető állatkínzásnak, ráadásul kevesebb munkával is jár, így vannak farmok, ahol ezzel a módszerrel állítanak elő "kínzásmentes" kacsamájat.

Forrás: Wikipédia