Szántódpuszta 1994-ben, hetedik magyarországi helyszínként érdemelte ki az Europa Nostra díjat (oklevél formájában). A szántódpusztán ma látható épületek a 18-19. században épületek, de a település múltjának megismeréséhez jóval messzebb kell visszamennünk a múltba. Elsőként azonban azt szeretném tisztázni, hogy mit jelent ebben az esetben a puszta fogalma.



Ezen a tájon a puszta elnevezés nem a nagy kiterjedésű, sík, füves területet jelenti, amelyet állattenyésztésre hasznosítottak, hanem egy olyan tekintélyes földesúri földterület gazdasági központját, amely távolabb fekszik a községektől. Egy ilyen gazdaságban a földeken dolgozó, az állatokat gondozó cselédség lakóhazai, az állatok (ólak, istállók) és a termények ( magtárak, pajták, vermek) tárolására szolgáló épületek álltak. A pusztához tartozott még a birtokot igazgató gazdatiszt kastélya (kúriája) és egy kápolna is.



A Szántódpusztán ma látható gazdaság magja a török hódoltság utáni időben alakult ki, azonban a település története szinte az államalapítás koráig visszavezethető, hiszen első említését már a tihanyi apátság alapítólevelében, legrégebbi nyelvemlékünkbe olvashatjuk. Szántód (és Szántódpuszta) korai jelentőségét két dolog alapozta meg. Az egyik, hogy ezen a részen a legkeskenyebb a Balaton, így itt nagyon hamar átkelő (rév) alakult ki (jelentős forgalmú utakkal), a másik pedig, hogy a terület a tihanyi apátság birtoka volt. Szántód fejlődését a török hódoltság törte ketté, akkor a település teljesen lakatlanná vált, azaz puszta lett. Újjáépítését, a földterületek újra termővé (művelhetővé) tételének nehéz feladatát Grassó Vilibald tihanyi apát vállalta magára. Első a lakosság visszatelepítését oldotta meg, hogy legyen aki megműveli a földet, majd a hajdani jobbágyi birtokokból kihasított területen urasági majorságot alakított ki. Ezek a majorságok a paraszti gazdaságok felnagyított másai voltak, azaz több paraszti udvar alkotott egy-egy majorságot. Grassó Vilibald egyik első tevékenysége volt a dombon látható Kristóf-kápolna megépítése (1735-re készült el). Az őt követő apát – Lécs Ágoston- emeltette az urasági házat, a ma álló kúria elődjét. Közel száz év elteltével, a reformkor hozott lényeges változást  a puszta épületeinek számában (és minőségében). Ekkor a nagy tudású Brestyenszki Béla ült az apáti székben, tevékenysége jelentős változást hozott az egész rend életében, hiszen fejlesztései komoly fejlődéssel jártak az egész rend, így Szántódpuszta életébe is. Bővítette a kúriát, új szárnnyal toldotta meg az istállót, sőt később egy új, boltozott istállót is építtetett. Ő emeltette a ma is látható górét, de szívén viselte az alkalmazottak életkörülményeit is: számukra új épületeket emeltetett. Az új épületeket már téglából építették. Szántódpuszta első hiteles ábrázolását az 1780-as évekből ismerjük. Ezen csak a kápolnát és az úrilakot említették meg, mint jelentős épületeket. A puszta és a Balaton között ekkor áthatolhatatlan mocsár volt, a révhez vezető út csak bizonyos időszakokban volt járható. Részletesebb leltár maradt fenn 1790-ből (ekkor már a kincstár – a Vallásalap- kezelésébe volt a volt birtok, miután a szerzetes rendeket feloszlatta II. József). Ebben már szerepel egy cselédház, két béresház, pásztorház (disznópásztoré is), bognárház, különböző istállók és ólak és a kukoricagóré. Jelentős épületnek számított a kocsma (ivó és pihenő helységgel), amely a postakocsi utasainak kiszolgálásra épült. Ekkoriban volt bérlője a majorságnak Pálóczi Horváth Ádám, a kor kiemelkedő polihisztora. A következő fejlesztéseket -új, korszerűbb épületek emelését- a mezőgazdasági termékek iránti igények növekedése hozta.



A ma is látható épületek többsége már szerepel a majorságot ábrázoló, 1860-ban készített térképen, míg a puszta végleges arculata a 19. század végére alakult ki. Előbb megépült a mesteremberek háza, majd új szárnyat toldották a kúriához. Művészi szempontból emelkedett ki a többi épület közül a kőhegyi présház, melynek oldalát Zsolnay-majolika képek díszítették. Szántódpuszta kialakulása pontosan kiolvasható épületeinek rendezetlenségéből. Látható a fokozatos, hosszú idő alatt, az igényeknek figyelembe vételével történő bővülés. Az épületeket rendeltetésüknek megfelelően csoportosították, építésük helyét pedig a domborzati és az időjárási viszonyok figyelembevételével alakították ki (például domboldalra építettek, biztosítva a víz elvezetését). A majorság ma látható épületei közül néhány már a 18. század végén is állt, de legtöbbjükön jelentősen átalakításokat hajtottak végre ez évek során, a változó igényeknek megfelelően.



Az uradalom legrégebbi épületei közé tartozik két cselédház (a térképen 1-es és 6-os számmal jelölt). A hatos számú oromfalas, nyeregtetős, álló tetőszékes épület leltár szerint 1740-ben épült. Az egy szobából, konyhából és két kamrából álló épületet -hasonlóan a többihez- az évtizedek  során többször átépítették. Szintén 1740-ben épülhetett az 1-es számmal jelölt cselédház, melyben később a gyümölcsfákat gondozó kertész lakott a családjával. Emellett a ház mellett áll az egykori urasági lakóház, a kúria. Négy szobájával, három kamrájával, konyhájával és két pincéjével kiemelkedett a pusztai épületek közül, nemcsoda, hogy a cselédség kastélyként emlegette. A kúriában ma kiállítások tekinthetőek meg. A gazdasági épületek közül kiemelkedik a csöves kukorica szárítására és tárolására szolgáló, téglalábakon álló kukoricagóré, melynek szellős oldalfalai között gyorsan megszáradt és morzsolhatóvá vált a kukorica. A góré több mint 160 éves (1845-ben épült) és az eltelt másfél évszázad alatt, nagyobb javítást nem kellett rajta végezni. A szép arányú épület nem csak elhelyezkedése -szinte a puszta mértani közepén áll-, hanem mérete és minősége alapján is méltán uralja a majorságot. Építészeti megjelenését illetően a volt csárda L alakú épülete a puszta legmutatósabb építménye. A nádfedeles nyeregtetejű csárda volt az egyetlen boltíves-tornácos  épület a pusztán. A csárdából később cselédlakásokat alakítottak ki, majd a puszta elöljáró emberei -pusztagazda, hajdú, vincellér- laktak itt. Szépségében, tömegében semmivel sem marad el a csárda épületétől az egykori ménesistálló. A reformkorban emelt istálló eredetileg hosszanti négyszög alaprajzú volt, de a későbbi bővítésekkel kereszt alaprajzú lett.



A majorság bejárásának a végén menjenek fel a kápolnához, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tihanyi félszigetre és a Balatonra.

Szántódpuszta egyedi értéke, hogy eredeti helyszínén őrizte meg a régebbi korok gazdálkodásának és életmódjának emlékeit. Az épületek 1974-ben vette át a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala, és ezután kezdődött meg az a felújítás, melynek színvonalát Europa Nostra díjjal ismerték el 1994-ben.

(Felhasznált irodalom: Ágostházi László-Boross Marietta, Szántódpuszta építéstörténete, 1985)



Állandó kiállítások :
Szántódpuszta agrártörténete
A balaton révhajózási története
A cselédek kultúrája
Palóczi Horvát Ádám költő munkássága
Szántódpuszta agrártörténete
Szőlészeti-borászati eszközök
A cselédek kultúrája

Uradalmi majorság, Szántódpusztai Turisztikai és Kulturális Központ
8622 Zamárdi-Szántódpuszta
Telefon : 06-84-348-714 
www.szantodpuszta.click.hu

(szepmagyarorszag.hu)