A Szűcs-Kiss-Szarka-ház tőcikes, (padlás) három osztatú, 1905-ben épült szerény megjelenésű épület, hozzáépített istállóval, szénarakodóval, félereszes kocsiszínnel, melyet már a múzeum építtetett. Az udvar másik oldalán szintén három osztatú kis épület áll, mely nyári konyha és éléskamra. A nyári konyha és kamra alatt téglaboltozatos pince van.



Kiállítások:

Népi lakáskultúra a Bódva mentén a 20. század elején
A középparaszti család életkörülményeit bemutató kiállítás a néprajzi tárgyi gyűjtemény anyagából készült. A „nagyházban” látható a tisztaszoba, a nagykonyha, a szemben lévő kis épületben a berendezett nyári konyha és kamra.

Hodossy-gyűjtemény. Csengők, kolompok és juhászkampók
Az Edelénybe települt család a hagyományos kovácsmesterség gyakorlása mellett a pásztorok számára készítette ezeket az eszközöket, főként rézöntéssel. Hodossy Lajos (1892-1979) és fia, Hodossy Gyula juhászkampói, övcsatjai, csengői, kolompjai, kutyapergői, fokosai az ország minden pontjára eljutottak. Szépen kidolgozott termékeikkel mindketten kiérdemelték a népművészet mestere címet. Fotók, levelek kíséretében láthatók munkáik a „nagyház” hátsóházában.

Cipészműhely
A Hodossy-gyűjteményt bemutató terem egyik sarkában nyert elhelyezést a cipészműhely anyaga, mely több edelényi mester: Korbély István, Laczkó József, Szabó József, Vincze Gábor műhelyének megmaradt berendezése, és ajándékozás révén kerültek a múzeum tulajdonába.

Kádárműhely
A kádár (bodnár, pintér) hordókat, kádakat, faedényeket (köpülő, vödör, kártya, léhó, puttony, véka stb.) készítő mester. A kádár-mesterség országszerte elterjedt kisipari mesterség volt. A műhely az egykori istállóban került berendezésre.

Kerékgyártó műhely
A kerékgyártó (bognár, kerekes) szekerek, kocsik, szánok fa alkatrészeit készítő kisiparos volt. Kerékgyártó a 20. század közepéig majd minden településen dolgozott. A kovácsmesterrel együttműködve készítette a kocsikat és a szekereket. A műhely szintén az egykori istállóban nyert elhelyezést.

Kovácsműhely
A kovács elsősorban patkókat és vasalásokat készítő fémfeldolgozó mesterember volt. Régi magyar neve: vasverő. Elődeink a kovácsmesterséget már a honfoglalás előtt is gyakorolták, ill. foglalkoztak a vas előállításával.

A kovácsmesterség valószínűleg a honfoglalás után vált önállóvá, majd a 14. században több ágra is szakadt. A falusi vagy patkolókovács főleg a paraszti munkaeszközök készítésével, javításával, lovak, tehenek patkolásával foglalkozott, szerepe egy község vagy táj életében jelentős volt.

A műhely a ház végéhez épített szénarakodóból lett kialakítva Hodossy Gyula szakmai segítségével.

(www.emkkm.hu)