Tiszacsegére menni Mezőcsát, Ároktő irányából is érdemes, (a másik irányból érkezve ugyebár a Hortobágy ...) mert kompolni kell. A kompnál várakozás nincs, ha utas van azonnal indul és a Tiszacsegei Halászcsárdához érkezik, amit kár lenne kihagyni. (Javaslat: házi füstölt harcsa lilahagymával, korhely halászlé).



A tájház a Rákóczi u. 38. szám alatt található, és bevett magyar szokás szerint zárva, ellenben az információs táblán szerepel egy telefonszám, ami érdeklődés esetén hívható. Hívjuk is, de eddigi rossz tapasztalataink miatt hiszünk is benne, meg nem is. Telefonon öt percet igérnek és láss csodát kevesebb idő alatt megérkezik tárlatvezetőnk. Szakszerű, mindenre kiterjedő magyarázatán nem is csodálkozunk, türelmén kedvességén annál inkább, lévén szombat délelőtt közel az ebédidőhöz.



Tüzelős-ól: nagyjából annyit jelent, hogy az istállóban aludt (lakott) az állatok gondozója (a család valamely férfi tagja) és ehhez bizony néha tüzet kellett gyújtani, inkább a főzés mint a meleg  miatt, hiszen az állatok mellett télen se volt hideg. Mindezt szalma, vagy nádtetős, kémény nélküli épületben, a tűz ellen a tűzhely feletti vályoglemezzel védekeztek.



A tüzelős ól a szálláskert része volt a XVIII. században, amely eltérve a Magyarországon megszokottól az "utcafronton" helyezkedett el, a többi gazdasági udvarhoz tartozó épülettel, konyhakerttel együtt, a lakóház ezek  mögött, belül épült. Ez a kétbeltelkesség Tiszacsegén ma is számos helyen megfigyelhető.



Az istállót főként szarvasmarhák tartására használták, a tiszacsegei tájházban akár tizenkét jószág is elférhetett. Az állatok gondozása mellett, természetesen őrzésük is megkivánta az állandó jelenlétet, ami elnézve hálóhelyüket, tűzhelyüket az akkori világban sem lehetett leányálom. Jut eszembe leány: a tüzelős-ólat "nöi személy" nem látogathatta! A nők az ólban csak fejés idején tartózkodhattak a megszólás veszélye nélkül.

Az óllakó férfiak napközben, a jószág körüli munkák szünetében, a gazdasági eszközök javításával,seprűkötéssel, az ügyesebbje pedig fafaragással töltötte az idejét. A szabadidő eltöltésére maradt a "bandázás".
A bandázás azonban csak a jószág etetése, itatása után következhetett, amikor az öreg gazda is bevonult a házba.
A banda tagjai maguk közül bandagazdát választottak, többnyire a legerősebbet, vagy a "mindenttudót", akinek a többiek engedelmeskedtek.Hasonló szerepe volt, mint a fonóba járó fiúk bírájának. A jól mesélők meséltek többnyire babonás történeteket, históriákat. Ha ezt is megunták, következtek a játékok: cicázás, vakverebezés, dongózás, kullázás, malomozás, és kenyérsütés, kötélhúzás. Szilveszter estéjén az ólban készültek fel az óesztendő elkolompolására. Az ólakban idejüket töltő bandák kísérleteztek a boszorkányok felderítésével is.Itt készült az ehhez szükséges Luca-széke.



A tájházban hagyományőrző szakkör működik, a gyerekek munkái külön épületben megtekinthetők. A képen látható "ugró bika" játékot is ők készítették kacsacsontból és valóban ugrik a csont alatti fadarabkára sodort befőttes gumi segítségével. Az általuk készített játékok lassan külön kiállítást érdemelnek.

A tájház díjmentesen látogatható.

Kapcsolat:

Intézmény vezető: Ládi Jánosné
E-mail: tcsegekonyvtar@gmail.com

Bolacsek Rita
Telefon: 06 304765375
E-mail: bolari74@gmail.com

Tiszacsege.hu | Néprajz.lap.hu | Tájház.lap.hu

Képgaléria: Takács Gábor