Címe: Nemesvámos, külterület.

Műemlék:

Veszprémtől néhány kilométerre, a Tapolca felé vezető országút mentén, kopár, sziklás tájban magányosan áll a csárda emeletes épülete. Az épület feltehetően a XVIII. század végén épült. Az országút felőli homlokzaton lévő 1831-es évszám későbbi eredetű, valószínű, hogy ebben az évben történhetett az épület nagyobb léptékű renoválása, illetve átalakítása. A csárda történetéhez tartozik Savanyú Jóska (1842-1907) életének több mozzanata. A korabeli feljegyzések szerint a híres bakonyi betyár sokszor betért ide mulatni, megpihenni. Börtönbüntetésének letöltése után a szomszédos Tótvázsonyba telepedett le testvérénél, s jó kapcsolatot ápolt a csárda akkori bérlőjével, Csöggör Gáborral. Sírja a tótvázsonyi római katolikus temetőben.



Az emeletes épület földszintje az országútra néző, csehsüveg boltozattal fedett helyiségből (ma borozó), az ezt követő előtérből, valamint az előtérbe nyíló, dongaboltozattal fedett kétrészes pincéből áll. A belső pincerész földbesüllyesztett, a dongaboltozat kontúrja az épület mögött jól kirajzolódik. A földszinten és az emeleten egyaránt kosárívekből alakított, lapjára fektetett téglával burkolt tornác húzódik. Az emeleti helyiségek - szoba, konyha, szoba - ide nyílnak. A csárda 1965-66 között történt felújítása során a kutatás kiderítette, hogy az emeletre eredetileg az udvarból induló, fából ácsolt lépcsőn lehetett fel feljutni. A mai, kosárív alaprajzú lépcsőházat feltehetően az 1831 évi átalakításkor emelték. A földszinti borozóban, illetve az emeleti nagyszobában egy-egy zöldszínű szemeskályha látható, a karcagi Russói István munkái. Az épület kívül-belül fehérre meszelt.

Irodalom:
A gyöngyösi csárda. Szerk: Dr. Zákonyi Ferenc. A Veszprém Megyei Tanács Hivatalának kiadványa. Veszprém, 1961. - CSEH István: A nemesvámosi csárda helyreállítása. Műemlékvédelem. 1967. XI. évf. 1. sz.37-43. - SISA Béla: Népi műemlék helyreállítások.

Miklósi-Sikes Csaba, 2007