Vadregényes táborozás egy kiskunsági tanyán - ökovíkend | részletek
Családdal, iskolai osztállyal vagy csoporttal is érkezhet és akár több napra meg is szállhat a Rendek Ökogazdaság és Tanyamúzeum autentikus Öko vendégházban Kerekegyháza-Kunpusztán...
Játszva tanulni - táborozás egy kiskunsági tanya ökogazdaságában | részletek
Iskolai osztályoknak és csoportoknak ajánljuk jó szívvel a Rendek Ökogazdaság és Tanyamúzeum programjait és autentikus Öko vendégházát Kerekegyháza-Kunpusztán (a Kiskunságban). Szállás és...
Tanyavilág - Természetközeli élmények gyermekeknek és felnőtteknek | részletek
A tanyák világáról részben romantikus gondolatok juthatnak eszünkben, másrészt nagyon távolinak is érezhetjük magunktól. De milyen is valójában a természetközelében élni, állatokat tartani?...
A szőrhímzés a török hódoltságot követő évszázadban – néhol tovább is – hazánkban általánosan ismeretes volt. Birka szőréből készült fonalat használtak, amelyet növényi anyagokkal színeztek. Ezt a hímzési technikát vidékünkön párnákon alkalmazták. Csongrád megye mintegy félszáz szőrhímzéses párnája országosan is kiemelkedő csoportot alkot.
A makói hímzések valóságos remekmunkák. Az idegen nyelvű szakirodalomban a dél-alföldi szőrhímzést kizárólag makói tárgyak képviselik. A magyar népművészet című összefoglaló munka a tájegységről kizárólag a makói tulipános és a Kristó-féle mustrát közölte. A tulipános minta más kiadványokban is szerepelt.Ezek ellenére a köztudat a makói párnákat hódmezővásárhelyi szőrhímzés néven tartotta számon. Erre a tisztázatlan fogalomhasználatra jellemző, hogy a Magyar néprajzi lexikonban Fél Edit a hódmezővásárhelyi hímzés szócikkét három makói és egy vásárhelyi párnahímzéssel szemléltette.
Az alföldi szőrhímzésnek eddig három csoportját tartották számon: kunhímzés néven a közép-Tisza-vidékit, vásárhelyit és orosházit. A szőrhímzésről az első szakszerű közleményt Kiss Lajos írta. A dél-alfölditazért nem szerencsés vásárhelyire szűkíteni, hiszen ezzel Makó és Szentes térségét kirekesztenénk belőle. Ugyanakkor a Vásárhelyen begyűjtött minták sem egységesek, az ottani mustrákat eleve stílusbeli sokféleség jellemezte. Kiss Lajosnak adatközlői úgy tudták, hogy sok hímzett párnavég más alföldi városból került Vásárhelyre; Szeremlei Sámuel úgy tudta, hogy a fekete (barna) szőrfonallal varrt darabokat idegenből hozták be.
A vásárhelyi szőrhímzés elnevezést gyűjtőnévként használták és használják. Helyette a dél-alföldi csoport megnevezés látszik helyesebbnek; és ezen belül a vásárhelyi, makói, szentesi, sőt az Arad-vidéki csoportnév használata. A makói csoport elkülönítése arra is magyarázatot adhatna, hogy a Maros menti város csak közigazgatásilag része Csongrád megyének, ez is csak 1950-től; történetileg ettől elkülönülő csanádi táj mezővárosa volt. Évszázadokig a Bánság és Erdély felé volt nyitott. Kapcsolata Vásárhellyel jobbára Trianon után vált szorosabbá. A kutatás nem vette tudomásul, hogy Makó sajátos etnokulturális csoport. A szűkebb területi árnyaltság figyelmen kívül hagyása vezetett oda, hogy – Kiss Lajos korai tanulmánya és gyűjtése mellett – a legtöbbet publikált makói szőrhímzések járultak hozzá a vásárhelyi szőrhímzés népszerűsítéséhez.
A cikk folytatódik > Forrás: Sulinet
Kapcsolodó cikkek:
Makói kiállítóhelyek
Reflektorfényben a makói suliújság
József Attila Múzeum
Nadobán László népi iparművész
Szikszai György - Szirbik Miklós Emlékház
