(Fotók és szöveg: Slezák Erika)

...S ha belépünk a kapun, szemünk elé tárul egy csodákkal teli világ, mely elvarázsol kicsit és nagyot, és elhisszük talán, hogy egyetlen fa sem hoz hajtást, nem nevel virágot ha az éltető és a viharban erőt adó gyökereibe nem kapaszkodik!

Az udvaron már zöldell a fű, jelzi a tavasz közeledtét, a kertben rügyező fák is kíváncsian keresik a napsugarakat, és várják a szakértő kezek metszését. Bálint napján visszajönnek a vadgalambok, de óvatosságra int Mátyás! Ha jeget talál töri ugyan, de ha nem talál, csinál! Bizakodón tekint a gazda, csak az eső ne esne, mert akkor a jég elveri a termést és savanyú lesz a szőlő!

Nem baj no, majd Mátyás kiosztja a madaraknak a sípot, hogy énekelhessenek, és jelezzék végre a télnek, hogy ideje átadni a helyét a kikeletnek.
Komótosan visszaül hát a konyhába, figyeli asszonyát és elmereng...



Böjt van. A megtisztulás időszaka testben és lélekben egyaránt. A vacsora egyszerű: bodak lesz. Bezzeg néhány napja még farsangoltunk! Eszem-iszom, mulatozás! Hogy szalad az idő!

Gondolkodik a ház asszonya is.



Fonóház volt még nemrég a kis szoba, jöttek is a környékbeli lányok-asszonyok! Na és persze a legények...Serénykedtek, énekeltek. Fogyott a pampuska és a mákos kukorica is rendesen! Pörgött az orsó, csattant a csók a lány száján, jövőre farsangkor már lagzi is lesz!



Most az áhítaté az este, az öregasszony köré gyűlnek kicsik és nagyok. Mesél ő, de nem holmi balgaságot, szentséges történetekről, az Úrról mesél, és zsolozsmázik szorgalmasan. Csitt kicsi ott a sarokban!



Julianna megrázza még a dunyháját, hisz e napon gyakran havazik, de Zsuzsanna várja már, hogy megszólaljon a pacsirta, jöjjön a tavasz, és újra ünnepeljünk. Legközelebb már a Húsvétot!

„Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.”
/Tamási Áron/
Karancslapujtő tájház >>