Nagybaracska község Bács-Kiskun megye Bajai kistérségében.
Nagybaracska a Duna-Tisza közének délnyugati csücskében fekszik. Nyugati része közvetlenül a Ferenc-csatorna keleti partján található, amely elválasztja a Mohácsi-szigettől. Vízrajzi viszonyait meghatározó módon befolyásolja a Duna közelsége. A talajvízszint meglehetősen magas, állandó összefüggésben van a folyam vízszintjének változásával. Sok helyen tör fel a belvíz, küzdenek ellene a helyiek már több, mint száz éve. A Margitta-(Mohácsi-)szigetet csatornarendszerek kiépítésével próbálják a belvíztől mentesíteni. A csatornák zsilipeken és szivattyúkon keresztül főgyűjtőkben egyesülnek, majd a főgyűjtők elérik a Ferenc-csatornát és a Nagy-Dunát. A magasabban fekvő részek azonban belvízmentesek, igen jó termőtalaj (öntéstalaj) képződött az árvizek által lerakott hordalékon. A Ferenc-csatorna a trianoni béke után elvesztette jelentőségét, a határ kettévágta. Ennek következtében a korábbi élénk hajóforgalom megszűnt rajta. Ma a meder erősen feltöltődött, sok helyen mocsári növényzet látható. A községi önkormányzat (összefogva a környéki településekkel) megkísérelte kitisztíttatni, kevés sikerrel.

Közlekedés

Közúti távolságok Nagybaracskától:
51-es úton (észak felé): Baja 17 km, Kalocsa 59 km, Budapest 177 km;
51-es úton (dél fele): Hercegszántó (országhatár) 15 km, Zombor 42 km (Szerbiában 17-1 út);
Mohács 19 km, Dunafalva 17 km,
az 57-es úton: Pécs 56 km;
51-es + 54-es úton: Kecskemét 112 km;
51-es + 55-ös úton: Szeged 118 km

Rendszeres autóbuszforgalom Baja, illetve Hercegszántó irányába.
Járatok indulnak Mohácsra, Dunafalvára, Hódunára.

Története

Nevével már 1318-ban találkozunk az okiratokban. Amikor ugyanis Becsei Imre királyi adományképpen megkapja Bátmonostort, a bodrogi főispán a határkőjelölés alkalmával egy Barascha nevű faluról is említést tesz. 1416-ban Töttös birtokaként van említve. 1455-ben a bácsi káptalan Nagyvölgyi Lászlót iktatta be az őt megillető birtokrészbe. 1466-ban még a Töttösöké. Töttösi Lászlónak halála s a családnak magvaszakadta után a Várdaiéké lett örökszerződés címén. Ugyanebben a században a szekcsői Herczeg családnak is van itt része, 1472-ben pedig a Geszti család is földesúr itt. 1482-ben egyes részei zálogban voltak a Czobor család birtokában, Baracska az 1522. évi dézsmajegyzékben is fel van tüntetve. 1533-ban Kisvárdai István leánya Apafiné Borbála baracskai birtokrészét Pusztaszentmihályi Tamásnak adta el.

A török defterek a bajai nahijében sorolják fel Baracskát az 1580 és 1590-ben 13 adózó házzal. 1658-ban a nádor Serényi Pálnak adományozta. Bács vármegye első összeírásában, 1699-ben Baracska is fel van említve 26 gazdával, 1714-ben 22 szerb gazdát és egy bírót sorolt fel az összeírás, 1727-ben pedig 40 adófizetőt említ meg és megemlíti, hogy szerb pap is volt a községben.

Baracskából többen a szomszédos Beloberdo pusztán telepedtek le. Nem lehetetlen, hogy a mai Baracska ennek a helyén van. 1743-ban az újra telepített Baracskát Tótinának is nevezik, ez a 13. században keletkezett Tóti helység elszlávosodott alakja, ma már a baracskai határba olvadt.

1743-ban Baracskán vesszőből építettek katolikus templomot, amelynek helyén aztán 1789-ben állandó anyagból készült templom épült.

1760. években erősen özönlöttek ide magyar lakosok, ezért a szerbek inkább Stanisityoba költöztek. Az 1768. évi okiratok szerint 182 család lakta. Úrbéri rendezés 1772-ben volt itt. 1838-ban nagy árvíz öntötte el a községet. 1848 előtt a királyi kincstár volt a község földesura.

Az 1900. évi népszámláláskor 4149 lélek lakta 751 házban, anyanyelvük szerint ezek közül 3819 volt magyar, 253 német, 1 szerb, 76 egyéb. Vallás szerint 4033 római katolikus, 4 ortodox, 5 ágostai evangélikus, 92 izraelita, 15 egyéb. (Ma a lakosság 3926 lelket számlál, akik mind magyarok.) Területi határa 7996 hold. Postája, távírója helyben, vasúti állomása Garán van.

A község főjegyzője dr. Nagy Gábor, a. ü. jegyző Mihler Boldizsár, a csendőrség parancsnoka Szarvas Ferenc tiszthelyettes, az r. k. egyház élén Lengyel József plébános áll, az iskola igazgatója Klazsik Ferenc. A közegészségügyi szolgálatot dr. Jahn Vilmos és dr. Elchinger István látják el. Állatorvos Máté Gyula. Szülésznők: Grünfelder Anna, Szivi Mihályné és Lakatos Gáspárné. A postát Greschel Bódogné vezeti.

Van a községben R. K. Olvasókör, Gazdakör, Tűzoltó Egyesület, Levente Egylet, Polgári Lövész Egylet, Rokkant Egylet, Frontharcos és Vöröskereszt Egylet.

Itt működik az Országos Központi Hitelszövetkezet fiókja is.

1912-ben megépült a Baja–Bezdán–Zombor-vasútvonal, amely a települést is érintette – a vasútvonal 1972-ben szűnt meg.

Látnivalók

A termálfürdő 3 medencéjét 36 °C-os víz táplálja. Az itteni víz alkálihidrogén-karbonátos kloridos hévíz, amely összetételénél fogva mozgásszervi, reumás bántalmak kezelésére alkalmas. A gyógyulni vágyókat és az egészségmegőrzés céljából fürdőző vendégeket termálmedencék, míg a kisebbeket gyermekmedence várja.
A Szent Imre herceg tiszteletére szentelt, késő barokk stílusú templom 1789-ben épült. A II. világháború során leégett, de sikerült eredeti formájában újjáépíteni. Vesszőből építettek egy kicsiny templomot ezen a helyen 1747-ben, amely két év múlva leégett. Még abban az évben felépítették az újat, majd 1789-ben már maradandó anyagból a mostanit. Azonban ez sem az eredeti, hiszen a II. világháborúban, 1943-ban egy katonai jelzőrakétától leégett, ezért újjá kellett építeni.
A II. világháború áldozatainak emlékművét 1990-ben állítottak fel a Köztársasági emlékparkban.
A római katolikus templom közelében áll az 1888-ban felállított Szent Rókus-szobor.
A római katolikus templom előtt áll az 1857-ben készült barokk Szentháromság-szobor.
Augusztusban tartják az országhatáron innen és túl is híressé vált Sobri Kupa Halfőző Versenyt.

Forrás: Wikipédia