A modern házak sűrűjében megbúvó Bánó-házban – megmenekítve így a lebontástól – 1976-ban nyílt meg a múzeum. A kecskemétiek által „gólyás-háznak” is nevezett, hatalmas kőkerítéssel körülvett, részint 18. században, részint pedig a 19. század elején épült barokk kisnemesi kúria sajátos megjelenését a „lekontyolt” oromfallal lezárt és zsalugáteres nyílásokkal „ékített” magas padlástér adja.
A múzeum alapítását Moldován Domokos kezdeményezte még 1969-ben a második népzenei találkozón, aki e célból a városnak adományozta a gyűjteményét. Ez az ország legnagyobb naiv képzőművészeti gyűjteménye, mely jelenleg 2415 festményből és szoborból áll, köztük a művészeti ág legjelesebb magyar alkotóinak – többek között Gajdos János, Győri Elek, Buti István, Süli András és Pethő János – alkotásaival.
Állandó kiállításán („A modern művészet forrásvidéke”) különböző témák – ünnepek, hétköznapok, egyéni, belső világ és természeti környezet – köré csoportosítva jelennek meg az alkotások.
Időszaki tárlatain rendszerint még élő naiv művészek állítják ki legújabb műveiket. A naiv művészet fogalma a 19. század végén került be a köztudatba Henry Rousseau és az ún. vasárnapi festők révén. Alapvetően az olyan autodidakta alkotókat nevezik naivnak, akik megtartva fő foglalkozásukat, a divatos művészeti áramlatokat nem követve, csupán az egyéni kifejezésvágy, ösztön által hajtva alkotnak.
Magyarországon az 1920–1930-as években az ún. őstehetségekkel kezdődött a naiv művészet elismerése. Benedek Péterről például így írt a felfedezője, Bálint Jenő: „Csodálatosan szép vadvirágot téptem az ősi, szűz magyar talajból s ezt gizgazosan, nedvesen és sárosan a talajföldből, gyökerében mutatom fel, lelkesedve.”

Forrás: Sulinet