Szabadon álló, T alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetős épület. DNy-i, utcai homlokzatán kis kiülésű, széles középrizalit. Az udvari homlokzatokon, az ajtók fölött valamivel szélesebb, félköríves felülvilágítók. Kéttraktusos elrendezésű, síkmennyezetes helyiségekkel, az utcai szárny helyiségeiben fűtőnyílások, 19. század végi, 20. századi nyílászárók. Az udvari szárny végében gazdasági helyiségek. Építtette az Orczy család 1820 körül, 1846-tól a Stametz-Mayer János tulajdonába került, majd 1945-ig a San Martino  grófi család birtokolta. 1945 után iskola, jelenleg lakások vannak benne. Többször átépítve.
Szabadonálló, T alaprajzú földszintes épület kontytetővel, cserépfedéssel. Az 1920-as években már megvolt az a fal, ami az épületet két szimmetrikus részre választotta, ez az állapot áll fenn jelenleg is.

Utcai homlokzatát alul lábazat, fölül egyrészes párkány zárja le. 2+4+2 ablaktengelyes, az ablakok állótéglány alakúak, könyöklősek, a könyöklőktől a párkányba becsatlakozó, kiülő falmezőkben helyezkednek el. A homlokzat és a középrizalit sarkait hasonlóan kialakított lizánák hangsúlyozzák. (A 9.sz. házrész abalakai kicsit mások: a rizalitban levők fölött fekvő téglalap alakú falmezők, a szélsőkön szalagkeretben lépcsős, gyöngysorral ellátott falmező van.)
Az udvari homlokzat nyílásai állótéglány alakúak, az ajtók fölött félkör alakú felülvilágítók helyezkednek el. A félkörök átmérője valamivel nagyobb, mint az ajtó szélessége. A T hosszabik szárának végét gazdasági helyiségek (színek) foglalják el.

Forrás: Műemlékem