A múzeum épületében Kiss Géza, a névadó tudós-lelkész életét és munkásságát, valamint az Ormánság népművészetét mutatják be.

Az udvaron pedig egy kis skanzen látható a vidék legjellegzetesebb épületeivel, köztük egy talpasházzal.

Az Ormánság mint néprajzi egységbemutatásából nem maradhat ki Kiss Gézának, a Sellyéhez közeli Kákics református papjának a munkássága, hiszen ő emelte be a köztudatba ezt a vidéket (mellszobra a múzeum bejárata előtt áll). A tárlat nagy része azonban tárgyi emlékekkel idézi meg a vidék néprajzát. Ezek közül kiemelkedik a viseletet bemutató anyag: a szőttesek, főkötők, tilángli (tüll) kendők és egyébruhadarabok mellett fényképek idézik fel, hogyan viselték azokat az ormánságiak. A gazdálkodás (gyűjtögetés, halászat, földművelés, állattenyésztés) múltját, a jellemző építkezést és a lakáskultúrát ugyancsak eredeti tárgyak és fotók segítségével elevenítik fel.



Az udvari skanzenban áll egy 1890-ben készült, Gyöngyfáról áttelepített harangláb. Az udvar hátsó része a XIX. századmásodik felében lakott ormánsági porták mása. Itt látható a szoba-konyha-kamra beosztású csányoszrói talpasház másolata (ez ugyan 1968-ban épült, de hagyományos technikával).

A gazdasági épületek is a régi ormánsági fa- és favázas építkezés emlékei. A házhoz tartozik az ólaspajta, a szénatároló pajtában mezőgazdasági eszközök láthatók. A ház mellett méhes és gémeskút van, a portakerítésénél állították fel a Zalátáról átköltöztetett búzáskamrát (a nagycsaládok idején ez szolgált a fiatal házasok hálóhelyeként is). A parasztporta mellett látható Fábián Ödön kovácsmester drávacsehi műhelyének másolata is - régi szerszámokkal, kész mestermunkákkal berendezve.

A talpasház igazi építésztörténeti kuriózum. Eredetileg úgy készült, hogy téglalap alakban négy talpgerendát helyeztek a földre. A sarkokra függőleges oszlopok kerültek, ezek tartották a koszorúgerendákat. A talpgerendák és koszorúgerendák közé karókat állítottak, közeit vesszővel fonták be, a vesszőfalat sárral tapasztották, és ez nyers állapotban simítható, faragható volt.

Az építészeti különlegesség abban állt, hogy szükség esetén a ház megemelhetővé, a talpgerendák alá helyezett görgőkkel pedig vontathatóvá vált.

Kiss Géza (1891-1947) Kákics református lelkipásztora volt. Legismertebb műveiben az ormánsági nép életével, tájnyelvével és az egykézés okainak elemzésével foglalkozott (Ormányság, 1937; Ormánysági szótár, 1952).

(vendégváró)