Címe: Nagyvázsony, Bercsényi u. 21.

A kedvező földrajzi fekvésű (utak találkozásánál fekvő) Nagyvázsony élénk kereskedelmet lebonyolító település volt, amely a múlt században még mezővárosként hat országos vásárnak adott helyet. Fejlett kézművesipari központként 1848-ban tíz céh talált itt megélhetést. Gyenge termőképességű határa a szántóföldi földművelésnek nem kedvezett, jelentős volt viszont állattartása. Mivel a vasútépítés elkerülte a települést, ezért fejlődése megtorpant, kereskedelme visszaesett, majd a 19. század végén a gyáripar megerősödésével kézműves ipara is lehanyatlott. A mezőváros a falvak sorába esett vissza.

Tulajdonosától Schumacher-házként ismert épület a Balaton-felvidék népi építészeti emlékeinek egyik kiemelt példája, 1825-ben épült. A gazdasági udvarral, melléképülettel rendelkező tornácos paraszti lakóépület műemléki védettséget élvez.


Galéria >>

A főépület fő és oldalsó homlokzatával utca-határon áll, mind az épület, mind pedig a hozzá csatlakozó udvar a főhomlokzat felöl közelíthető meg. A ház oromfala vakolatdíszes: az oromcsúcs alatt egyszerű függöny és cseppdísz, továbbá vakolatkeretes padlásszellőzők találhatók, majd kör alakú mezőben az építés évszáma olvasható. Az oromcsúcs alsó részét meanderszalag zárja, amelybe beékelődik az ablakok lándzsaíves szemöldökpárkánya. A két utcai ablakot vastábla védi. Udvari homlokzatán mellvédes, törpeoszlopos tornác húzódik, amely az utcáról és az udvarról egyaránt megközelíthető. Innen nyílik a lakótér, minden helyiség külön bejárattal.

Az épületeredeti magja az utcai dongaboltozatos pince rész fölötti csehsüvegboltozatos szoba, illetve a hozzá kapcsolódó boltozatos pitvar, illetve a szabadkéményes füstelvezetésű konyha. A konyha hátsó fala elé, középre építették a Bakony és Balaton-felvidék falvainak jellegzetes hasáb alakú kemencéjét a takaréktűzhellyel (sparherd) együtt. A pitvarral és konyhával egy tengelyben helyezkedik el a pince- és a padlásfeljáró is. Ezt bővítették hátrafelé egy további gerendás szobával, melynek szélessége az utóbb megépített, boltozott és árkádos szélességével nagyobb, mint az eredeti épület. Talán ezzel egy időben, vagy ezt követően épülhetett a ház végén látható szín, amelynek az udvar felé nagy szabad nyílása van, de nincs födéme, így nagy belmagasságú tér alakult ki, mely terménytárolásra, ugyanakkor a padlástér megközelítésére is alkalmas. Az épületben 1967-ben megnyílt kiállítás a Nagyvázsonyból és a környező német telepítésű falvakból származó berendezések és gazdasági felszerelések kerültek bemutatásra. E mellett a hátsó, kisebbik szobában a környék egyik legjellemzőbb kézműves ipara, a takácsmesterség kellékei, közöttük a régi nagyvázsonyi takácsdinasztiából származó Szauer Ágoston szövőszéke és egyéb eszközei lettek kiállítva.

Az épület első helyreállítására az 1960-as években került sor, Mendele Ferenc tervei alapján, majd Éri István régész kezdeményezésére, 1968-ban, a lakóházzal szemközt álló istálló épülete került felújításra. Tervezője itt is Mendele Ferenc volt, a munkálatok kivitelezését az OMF Székesfehérvári Építésvezetősége végezte. A felújított épületben egy nagyvázsonyi rézműves-dinasztia utolsó képviselőjének, Pintér Rudolf rézművesnek nagyszámú, teljes szerszámkészlete került elhelyezésre, mely igazi ipartörténeti különlegességnek számít.

Miklósi-Sikes Csaba