A tanyavilágban és a falvakban igen megküzdöttek az ott élők a kemény telek idején! Így van ez mai is... Időben gondoskodni kellett a napi betevőről, a tüzelőről, az állatok eledeléről.

A téli táj gyönyörűséges és egyben kellemetlen is tud lenni, hiszen az alföldön szabadon jár-kel a szél, süvít és hideg ha úgy van kedve... Hordja a havat, csípi az arcot... Szóval... A rövid nappalok után hamar eljön az este, vacsora után az ügyes kezű háziasszonyok elővették kis kosárkájukból az éppen soron lévő hímezni valót.

A hímzés valódi örömet,lelki békét nyújt minden korosztálynak, legyen az száröltés, virágminta lapos hímzéssel vagy éppen egy keresztszemes. (Természetesen ilyenkor stoppolták be a kilyukadt zoknikat... nem dobtak ki semmit amíg lehetett javítani, használhatóvá tenni.)

A nagymamák, anyukák már kislány korukban megtanították az unokákat, kicsi leánykákat a tű forgatására, használatára... Téli estéken a sparhelt vagy kemence melegénél... a petróleum lámpa halvány fényénél szívet melengető tevékenység volt a hímzés.

Egyszerű száröltéssel rendkívül mutatós darabok voltak és ma is azok a falvédők. Vászon anyagra hímezték és szegőszalaggal vagy kézzel öltve körbe kerülték.Ezek a darabok érzéseket,szeretetet üzentek... A fáradt férfiak amikor hazaértek a határból a, ebéd után ledőltek kicsit pihenni, beszélgetniük sem kellett párjukkal, hiszen a falra tekintve megkapták az "üzenetet".

"Hogy mondjam meg néked mennyire szeretlek?"
"Ahogy én szeretlek,nem szeret úgy senki"

Az év minden napján a háziak és vendégek számára lelki békét nyújtó látvány volt a Házi Áldás. A szorgos kezű asszonyok, lányok télen hímeztek, hiszen a tavasz beköszöntével már jött a sok kerti munka. A határ zöldült, várta a szorgos kezeket...

Az itt látható falvédőket az ősz beköszöntésével és a téli estéken hímeztem és hímezek a mai napig. A Kiskunságban termesztett kukorica csutkájából, dióból, szőlő venyigéből, rafijából,maradék anyagokból készítettem babákat. Jó megpihenni, téli estéken alkotni, a lelkünket is táplálni saját alkotásainkkal.

"Ha hiszünk az értékek megbecsülésében, akkor bízhatunk abban, hogy jó ügyet szolgálunk."

Fehér Imréné, Éva
Kiskunsági Hagyományőrző Egyesület alapító tagja