Parkban szabadon álló, U alaprajzú, emeletes, kontyolt nyeregtetős, neoreneszánsz stílusú épület. Vakolatkváder borítású földszint felett pilaszterekkel és tükrökkel tagolt, sávozott emelet, a fogrovatos főpárkány alatt pirogránit frízzel. Oldalszárnyakkal közrefogott, D-i főhomlokzata középtengelyében néhány lépcsőfokkal megemelt, aedikulás keretelésű főbejárat, hátsó- és oldalhomlokzatain szoborfülkék és domborművek, a Ki oldalhomlokzaton kontyolt nyeregtetős középrizalit, az egyik oldalszárnyon építési emléktábla. Az egytraktusos belsőben poroszsüveg boltozatos oldalfolyosó és síkmenynyezetes helyiségek. Márványoszlopos árkádívek mögött nyíló, bábos korlátú főlépcső. A díszes vasajtajú könyvtár mennyezetén díszítőfestés. Díszes, építéskori ajtók. A Tolna Vármegyei Múzeum székhelyeként, 1899 táján kezdődött tervezés eredményeként, épült 1900-1901-ben (építészek: Schikedanz Albert és Herzog Fülöp). Felújítva, részben átalakítva: 1963, 1966, 2005.
A szabadon álló, egyemeletes, "U" alaprajzú épület erőteljes kiugrású oldalszárnyai által kísért főhomlokzatán a reneszánszot idéző architektonikus jelleg dominál.
Félköríves záródású kapuját aediculaszerű keret övezi a kváderdíszes falba simuló féloszlopokkal, melyek felett sima szemöldökpárkány és fogrovatos timpanon emelkedik.
A földszinti falrészen alacsonyan nyúló félköríves, konzol- és sugárirányú kváderdíszes keretű ablakok láthatók. Az emeleti rész félköríves ablakait lapos falpillérek és tükrök választják el egymástól. Itt a falsíkot finom sávozás borítja.
A fogrovatos főpárkány alatt az épületen körbefutó, a lizénák fejezeteit is magába foglaló pirogránit fríz látható neoreneszánsz groteszk figurákkal, medaillon-, füzér- és virágdíszítéssel. Az oldalhomlokzatokat és a hátsó homlokzat széleit szoborfülkék díszítik. A fülkék üresek, csak a bal oldal egyik középső, kagylós fülkéjében áll egy nő szoborfigurája.
A hátsó homlokzat jobb oldali reliefjén balra a szobrászat, középen az építészet, jobbra a festészet allegorikus figurái láthatók. A bal oldalrizalit domborművén a bal szélső figura földgömbbel a természettudományok, a jobb oldali író ifjú a társadalomtudományok megszemélyesítője. Középen a tudományt jelképező Pallas Athéné trónol.

1902-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt a Tolnavármegyei Múzeum, amely ma már alapítója, a tudós pap, Wosinsky Mór nevét viseli. A szekszárdi múzeum azon kevesek egyike a megyei múzeumok  közül, amelyet erre a célra terveztek, s nem más épületből alakították át. 2007-ben elnyerte a Vendégbarát Múzeum címet.

Múzeumalapítási kísérletekkel Tolna megyében már a múlt század közepétől találkozunk. Vármegyei múzeum létesítését legelőször az 1847. március 22-én tartott megyei közgyűlésen határozták el. Az épület tervrajza is elkészült, azonban a szabadságharc eseményei a szándék keresztülvitelét hosszú időre meghiúsították. 1882-ben alakult meg a Tolnavármegyei  Régészeti Egyesület, melynek célja a megyében előkerült leletek megmentése és a kutatások figyelemmel kísérése lett volna. Az egyesület azonban csak az alapszabályait készítette el, s megszűnt, még mielőtt működésbe lépett volna. A múzeum megalapítása végül is két nagy műveltségű férfiú: Wosinsky Mór lengyeli, majd szekszárdi plébános és gróf Apponyi Sándor lengyeli földbirtokos nevéhez fűződik.

Wosinsky, a Lengyelországból származó emigrált szabadságharcos gyógyszerész-orvos család sarja, 1854-ben született Tolnán. Mint fiatal lelkész, 1881-ben került a lengyeli plébánia élére. Itt ismerkedett meg Apponyi Sándor országos hírű könyvtárával és képzőművészeti gyűjteményével. Apponyi a tudományokat pártoló, felvilágosodott szellemű arisztokrata volt, kiben Wosinsky lelkes patrónusra talált. Az ő anyagi támogatásával kezdte meg ásatását a lengyeli sánc nevű neolitikus telephelyen. A továbbiakban a megyében különböző korú régészeti lelőhelyek egész sorát tárta fel. Személyesen is felkereste a világhírű külföldi lelőhelyeket és múzeumokat. 1895-ben többek között részt vett a Zichy-féle közép-ázsiai expedícióban: Tiflisz, Baku, Bokhara és Szamarkand volt útjuk főbb állomása.

A régészet terén elért eredményeire felfigyelt a tudós világ. Néhány esztendő leforgása alatt olyan jelentős mennyiségű és értékű anyagot hozott felszínre, hogy elérkezettnek látta az időt egy Tolna megyei múzeum létrehozására. Apponyinál ebben a törekvésben is megértésre és támogatásra talált. Az első leletek még a Nemzeti Múzeumot, az Apponyi kastélyában berendezett kis múzeumot és Wosinsky saját gyűjteményét gyarapították, idővel azonban a lengyeli kastély termei és a plébánia is szűknek bizonyult az egyre szaporodó leletanyag befogadására.
Wosinsky Mór 1894-ben a szekszárdi plébániára került. Ez újabb lendületet adott múzeumalapítási tervének megvalósításához. A kutatásai nyomán világszerte ismertté vált lelőhelyek régészeti anyagát, mintegy ötezer tárgyat 1895-ben felajánlotta a megyének múzeumalapítása céljára. Példáját követte Apponyi Sándor, aki a lengyeli kastély gyűjteményének átengedésével csatlakozott Wosinsky kezdeményezéséhez. A Törvényhatósági Bizottság közgyűlése a felajánlást elfogadta. A régészeti kiállítást a szekszárdi gimnázium termeiben helyezték el. Wosinsky a gyűjteményt rövid idő alatt a természettudományi, néprajzi és iparművészeti részlegekkel bővítette. 1897-ben megszerkesztették a z alapító okiratot, ugyanakkor készítették el a múzeum szabályrendeletét is. A múzeum igazgatójává Wosinsky Mórt nevezték ki. A gimnázium nyolc termében berendezett múzeum 1899. június 4-én nyílt meg ünnepélyes keretek között. Ugyanebben az évben alakult meg a Tolnavármegyei Múzeumegyesület, melynek tiszteletbeli elnöke gróf Apponyi Sándor, egyik alelnöke Wosinsky Mór lett.

A neoreneszánsz stílusban épült egyemeletes múzeumi palota helyét a város délkeleti szélén, a még beépítetlen legelőterületen jelölték ki. A tervek elkészítésére két budapesti építész, Herzog Fülöp és Schickedanz Albert kapott megbízást. A híres építész páros nevéhez akkorra már olyan épületek tervezése fűződik, mint a Szépművészeti Múzeum vagy a Műcsarnok. 1900-ban rakták le az épület alapjait, s egy évvel később tizenegy kiállítási és egy levéltári teremmel, irodával, szolgálati lakással már készen állt. A nagyközönség számára 1902-ben nyitotta meg kapuit. A múzeumpalota a vármegye tulajdona volt, a fenntartásáról is a megye gondoskodott. Az épület érdekessége, hogy a megyei múzeumok között azon kevesek egyike, amelyet eredetileg is múzeumi célra építettek, és nem más épületből alakították át múzeummá.

Az első évek látogatottságáról szóló adatok elvesztek. Wosinsky halálának évében, 1907-ben 7325 látogató kereste fel a múzeumot, amely akkor csak szerdán és vasárnap volt nyitva.

A Tolnavármegyei Múzeum kiállításokon kívül ismeretterjesztő előadásokkal is bekapcsolódott a népművelő munkába. Wosinsky és munkatársai a múzeum nagytermében tartották előadásaikat, melyeket gyakran diavetítéssel is illusztráltak.
Wosinsky tudományos munkái között több is korszakalkotó jelentőséggel bír. Lengyel községben, az úgynevezett Török-sáncon olyan hétezer éves neolitikus kultúra nyomaira bukkant, amelyet azóta a régészeti szakirodalom a lengyeli kultúra néven tart számon.
Ő hívta fel elsőként a figyelmet a megye területén kimutatható őskori kultúrák és a Közel-Kelet, valamint Dél-Európa közötti kapcsolatok meglétére. Különösen értékes művei a bronzkori mészbetétes edényművesség technikájának ismertetése, valamint a Tolna vármegye története című kétkötetes régészeti munkája. Munkásságával nemzetközi tekintélyt szerzett a magyar muzeológia számára, s méltán vívta ki több külföldi tudományos intézmény elismerését. Magyarországon az akadémia tiszteletbeli tagjává választották, 1901-ben a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjévé nevezték ki. Wosinsky Mórt férfikora delén, tudományos pályája csúcsán érte a halál. Munkatársai közül Haugh Béla múzeumőr írta meg életrajzát, valamint a múzeum történetét.

Halála után az igazgatói tisztet Kovách Aladár múzeumőr töltötte be, aki 1901-ben lépett a múzeum szolgálatába, s ezzel párhuzamosan levéltári munkakört is ellátott. Számos néprajzi tárgyú írása jelent meg szakfolyóiratokban. 1930-ig, haláláig állt a múzeum élén. Ezt követően a múzeum igazgatását rövid idei dr. Hadnagy Albert főlevéltárnok vette át. A kiállítások tárlóit, szekrényeit korszerűbb garnitúrával cserélte fel a tárlatok egyidejű újjárendezése mellett. Tolna megye különböző területein végzett ásatásokat, leletmentéseket. Kutatásainak, feltárásainak eredményeit szakfolyóiratokban tette közzé.

Dr. Csalog József működése a Tolnavármegyei Múzeumnál 1944 végén szűnt meg. A második világháború ideje alatt a szovjet csapatok katonai kórházat rendeztek be az épületben. A zavaros helyzetben a múzeum teljes berendezése, szakanyagának nagyobb része megsemmisült. Különösen súlyos veszteség érte a néprajzi, numizmatikai és természettudományi gyűjteményt. A helyreállítás csak vontatottan indult meg. A múzeum vezetését 1945-től dr. Novák József egyetemi adjunktus vette át. 1944 végétől 1951-ig állandó kiállítás nem volt a múzeum épületében. 1947-től egy-egy megtisztított teremben időszaki kiállítást rendeztek.

Az állandó kiállítást dr. Radnóti Aladár régész, akadémikus irányítása mellett 1951 első felében rendezték meg. A földszinti folyosón a kőtár kapott helyet, három teremben az őskortól a mohácsi vészig tartó korszak régészeti anyagát, és a Tolna megyei szőlőművelés történetét, a negyedik helyiségben pedig a sárközi szobát mutatták be. Az emeleti folyosón a múzeum iparművészeti anyagának kiemelkedő darabjait állították ki, míg a három középső teremben a Szépművészeti Múzeumtól kölcsönzött festményekből képtárat nyitottak. A múzeum ez alkalomból vette fel Béri Balogh Ádám nevét, aki Szekszárd határában esett a labancok fogságába 1710-ben.

Dr. Novák Józsefet 1951. novemberében dr. Mészáros Gyula, a veszprémi Bakony Múzeum ősrégész muzeológusa váltotta fel, aki tovább folytatta a múzeum kiállítási, raktári és munkahelytermeinek helyreállítását, korszerűsítését.
1974-től dr. Szilágyi Miklós néprajzkutató, 1981-től dr. Vadas Ferenc irodalomtörténész, majd 1994-től dr. Gaál Attila régész-muzeológus az intézmény vezetője.
A múzeum 1989-től viseli alapító-igazgatója nevét.

A Wosinsky Mór Megyei Múzeumban jelenleg négy állandó kiállítás látható. A földszinti régészeti kiállítás az őskortól a kora Árpád-korig mutatja be Tolna vármegye történetét. Itt látható többek között az a neolitikus temetőrészlet, amely a Mórágy-Tűzkődombon élt, hétezer éves lengyeli kultúra egyik faluközösségének életét mutatja be. A lelőhelyet már Wosinsky is ismerte, terepbejárásairól írott forrásokat hagyott ránk. Az ő leírása nyomán tárta fel közel száz évvel később a teljes lelőhelyet, falut és a hozzá tartozó temetőt dr. Zalai Gaál István régész.

Az Örökségünk. Tolna megye évszázadai című kiállítás a megye nyolc évszázadának történetébe ad élményszerű betekintést az államalapítástól az 1848-49-es szabadságharcig. Megismerheti a látogató a szekszárdi bencés apátság épületét, a megye településtörténetét, az egykor tájainkon élt emberek tárgyi kultúráját, a 18.-19. század német telepeseit, valamint a paraszti élet és a kisnemesi kúriák világát.

Az emeleten A megelevenedett képek. Egy kisváros a századfordulón című helytörténeti kiállítás Szekszárd századfordulós történet mutatja be. A kiállításon egy jelképes sétával Szekszárd keleti-nyugati irányú keresztmetszetén olyan nevezetességek, épületek, műemlékek között haladhatunk el, melyeket annak idején a századfordulón Szekszárdra látogatók is megcsodálhattak. A negyedik állandó kiállítás a pincemúzeumban kapott helyet. Ezt egyelőre csak bejelentett csoportok tekinthetik meg, ugyanis a pincemúzeum elsődleges szerepe, hogy közművelődési programok helyszíne legyen.
A régész, múzeumalapító, tudós pap munkásságának, a múzeum ügyéért tett erőfeszítésének állít emléket a múzeum előtt álló bronz mellszobor, Farkas Pál alkotása. A szobrot nagyméretű római oltárkövek veszik körül, amelyek Bölcske határából, a Duna medréből kerültek elő. A kelták főistene, Jupiter Teutanus tiszteletére emelt oltárkövek eredetileg a Gellért-hegyen lévő kultuszhelyen álltak, majd lebontották őket, és négyszáz évvel később egy Bölcskénél lévő erődítményhez használták fel újra építőkövekként. Az erőd falait 1987-ben emelték a felszínre, tisztítás és konzerválás után nagyobb részét Bölcskén, a többit pedig a szekszárdi múzeum előtt állították ki.

Az emeleten található az időszaki kiállító terem. a 2007 első két hónapjára átnyúló, Variációk hat lábra. Találkozás a rovarokkal című rovartani kiállítása a Magyar Természettudományi Múzeum anyagából készült. Márciusban nyílt tárlat Mednyánszky László festményeiből, amely a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből került a múzeumba, júliusban pedig Kincsek a kalocsai ásványtárból címmel a Viski Károly Múzeum gyűjteményéből mutatott be gazdag válogatást. Októbertől a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Meg is mosakodjál! Higiénia a 20. században című tisztálkodás történeti kiállítása várja az érdeklődőket.

A múzeum nem pusztán kiállításokat és műtárgyakat jelent. Múzeumi órák, filmvetítések, honismereti szakkör, különféle pályázatok, előadások várják a történelem iránt érdeklődőket. A gyermekek kiállításokhoz kapcsolódó kézműves foglalkozásokon, interaktív játszóházi programokon vehetnek részt. Az intézmény ad otthont a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület Szekszárdi Klubjának is, melynek jelenleg több mint 450 tagja van. Nagy érdeklődés kíséri évek óta az u.n. „nagyrendezvényeket”, a Szent Iván éjjelén megrendezett Múzeumok éjszakája és októberben a Múzeumok Őszi Fesztiválja szekszárdi programjait.

A látogatók szavazatai alapján 2007-ben az évben az országos múzeumok közül a zengővárkonyi Míves Tojás Gyűjtemény, regionális kategóriában pedig a Wosinsky Mór Megyei Múzeum nyerte el a 2007 Vendégbarát Múzeuma címet.

Elérhetőségek:

Cím: 7100 Szekszárd Szent István tér 26.
Telefonszám:  0674-316-322
Nyitva tartás:keddtől szombatig 10-16 óra között
Kapcsolattartó:  Andrásné Marton Zsuzsa
GPS koordináták: N 46° 20,886' | E 18° 42,422'
E-mail: wmmm@terrasoft.hu
Honlap: Wosinszky Mór Megyei Múzeum

Forrás: Műemlékem

A Wosinsky Mór Múzeum szakmai adatai szolgáltatta Andrásné Marton Zsuzsa.
Köszönjük!