Hollókő Magyarország egyetlen faluja, amely az UNESCO világörökségi listán szerepel, és így világszerte ismert. A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökségi Listára. A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tesz eleget, hogy a 17–18. században kialakított falu a hagyományos településformáját, a tradicionális építészet és a 20. századot megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő szelíd és harmonikus szimbiózisban fejlődött a természettel és napjainkra sem vált Szabadtéri Múzeummá: mindmáig élő, lakott település. Hagyományőrző lakói az épületek nagy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják. Kiss József volt az a műemlékvédő építész, aki kezdeményezte Hollókő azon belül is Ófalu műemlékké nyilvánítását.

Néprajza

A néprajztudomány jelenlegi állása, mai eredményei alapján vitatják a palócság eredetének kérdéseit. Ellentmondásos vélemények vannak az etnikum határairól, területi megoszlásáról, a néprajzi sajátosságok kizárólagos érvényességéről. Ennek ellenére Hollókőn, a világörökséghez tartozó Ófalujában Nógrád megye folklórjaként a palóc népcsoport életét, hagyományait mutatják be.

Népi építészete

A népi építészet jellegzetes alkotásai a palócházak, amelyek az ismert hármas tagolásukkal (tisztaszoba vagy ház, a pitvar és a kamra), jellegzetes díszítéseikkel, a ház homlokzatának alakításával az Ipoly és aCserhát vidékén sokfelé láthatók még.

Népviselete

Kenderből szőtt vászonnal varrták viseleteik jelentős részét, az ágyneműt, az asztalterítőt, törülközőt, a tarisznyát. Erre a gazdasági kényszerűság is rávitte a palóc asszonyokat. A hagyományosodó kismesterségek, a művészi, díszítő szándék gyakorlása az önkifejezés egyetlen, lehetséges eszköze volt.

A hollókői népviselet a mai napig élőnek tekinthető, de már csak a vasárnapi szentmisékre, jeles ünnepek alkalmából veszik fel a lányok és az asszonyok, a férfiak a XX. század közepe óta nem hordják. Az ünnepi felsőruházat valaha a család anyagi helyzetét is tükrözte, egyben öröklődő vagyontárgy volt. A viselet a családi állapotot kifejező főkötő, az ingváll és a sok alsószoknya. Utóbbiból munkához kettőt, ünnepeken akár húszat is felvettek a hollókői nők. Az ingváll több rétegű ruhadarab: vászon, gyolcs, selyem, végül tüll ujjat illesztettek össze, s az egészet együtt bíbor ingvállnak hívták.

Fesztiválok, népi rendezvények

Minden évben megrendezik a „Palóc Szőttes” folklór fesztivált augusztus 19-20-án. A bemutatkozó magyar és szlovák népi együttesek nagyszámú szereplője mellett sok ezer érdeklődő, látogató turista eljön megtekinteni a vonzó tájat és és a változatos, színpompás programokat.

Nevezetességei

Ófalu (Kossuth utca és Petőfi utca) falurezervátum, amely 56 védett épületet foglal magában.
Falumúzeum Hollókőn (Kossuth Lajos utca 82.)
Postamúzeum
Hollókői Tájház
Babamúzeum
Szövőházak (Kossuth Lajos utca 92. és 94.)
Kelemen Ferenc fafaragó kiállítása és háza (Petőfi u. 2.)
Katolikus templom (a 19. század végén épült, fatornyos épület)
Hollókői vár
Hollókői Tájvédelmi Körzet

Forrás: Wikipédia