A dödölle a magyar konyha egyik tájjellegű étele. Elkészítése nagyon egyszerű, finom, és nem utolsósorban elég laktató. Régen a szegények eledeleként tartották számon, mert mindennapos volt a fogyasztása. Pénzbe nem került, hiszen a hozzávalót megtermelték a kertben. Magyarország egész területén ismeretes a dödölle, csak épp máshogy nevezik, vagy kissé másképp készítik el.

A dödölle elnevezései

A palócoknál és Mátra alján ganca néven ismert.
Zalában sok helyen a dödölle mellett krumpligánicának is hívják, mert régebben kukoricából készítették.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében cinke a neve.
Baranya megyében egyszerűen csak gánicának nevezik.

Dödölle a kultúrában

Nagykanizsán, a „Dödölle fővárosában” 2007-ben már negyedik alkalommal rendezték meg a kanizsai Bor- és Dödölle Fesztivált. 2006-ban a Guinness rekord kísérlet sikerrel járt, miszerint 2331 adag dödölle készült egy hatalmas serpenyőben. A Fesztiválra minden év szeptember elején kerül sor.

    "Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle,
    Ettél belőle.
    Kertbe mentek a tyúkok,
    Mind megették a magot."

    Magyar gyermekdal
   
Hozzávalók:

0,5 kg krumpli,
0,25 kg liszt,
4 kanál zsír,
1-2 fej vöröshagyma,
só, pirospaprika,
0,25 l tejföl

Elkészítése:

Fél kg meghámozott és kockákra vágott krumplit annyi sós vízben megfőzzük, ami éppen ellepi, majd összetörjük a főzővízben, és a tűzhelyről félrehúzva, (de nem levéve, hogy továbbra is főni tudjon), lassan beleöntünk kb. 0,25 kg búzalisztet, közben (egy erősebb) fakanállal állandóan dagasztjuk, míg a krumpli még befogadja a lisztet. Ekkor már olyan kemény a massza, hogy alig lehet dagasztani. Egy-két fej vöröshagymát apró kockákra vágunk, zsírban megpirítjuk, piros paprikával megszórjuk. Egy kis sót szórunk rá, hogy ne égjen oda. Pirítsuk a hagymát üvegesre, vagy ízlés szerint barnára. Érdemes sok hagymát használni, mert úgy lesz finom. Ha kész a hagyma, zsírba mártott evőkanállal szaggassunk bele kis gombócokat a püréből, majd görgessük bele a hagymába, hogy az ráragadjon az oldalukra. Az egyforma galuskákat kizsírozott tepsiben egymás mellé fektetjük ( figyeljünk arra, hogy ne érjenek egymáshoz), a maradék hagymát rászedjük, és lassú tűzön, inkább szárítva - mindkét oldalán, piros, ropogósra sütjük. Frissen, forrón, tejfölözve tálaljuk, de a maradék hidegen, vagy újra felmelegítve is finom.

Tálalás:

Köretként, többnyire szarvaspörkölthöz ajánlják.
Adható vadhús, vagy birkaételekhez mellé köretként.
Önálló fogásként fogyasztva hideg tejföllel kell meglocsolni, vagy csalamádéval, esetleg valamilyen idénysalátával fogyasztani.
Sok hagymával és pirított füstölt szalonnával is ízletes.
Tejfölösen elkészítve sajtot is reszelhetünk rá, vagy túróval tálaljuk.
Sokan vízben párolt aszalt szilvával kedvelik.

Forrás: Wikipédia , Szakácskönyv