Városunk ezeréves történetének hosszú folyama alatt sokszor jutott veszedelmes helyzetbe, de lakossága soha- sem rettent vissza a szenvedésektől és küzdelmektől, fáj- dalmas megrázkódtatásai és gyötrelmei közepett is bízva bízott sorsa jórafordulásában és a válságok után minden- kor megifjult erővel kelt új életre. Most is mint vízáradat következett be a szörnyű pusztulás után a veszteségek pótlása és a haladásban való előretörés; most is támad- tak gondviselésszerű fiai, akik meglátták és megértették a nagy célokat, merész kezdeményezéssel megalapozták és bölcs előrelátással kijelölték a fejlődés útját.

Hazánk borzalmas feldarabolásával új helyzetbe ju- tott és más feladatok megoldása elé került az ország és ebben a mi kis városunk, mely eddig az ország középpontja volt, most megint végvár lett, aminő a török uralom alatt volt. A pénz elvesztette vásárló erejét, értéke erősen lefokozódott. A papírpénzt lebélyegezték 12,500 koronáról 1 pengőre. A nemzeti vagyont is mérhetetlen károsodás érte a hadikölcsönök és kincstárjegyek óriás értékveszteségében. Kis és nagy embereket egyaránt sujtott a veszteség, mert a maga anyagi viszonyaihoz mérten jegyzett, vagyis adósságra vásárolt hadikölcsönt. Ijesztő mértékben, értéktelenedtek el egyéb értékpapírok is. A külföldi és külföldivé vált értékpapírokat az államkincstár ellenszolgáltatás nélkül foglalta le.

Sokféle adó súlya nehezedett a polgárság vállára és általános elszegényedést okozott. A talpraállítást a többtermelés jelszavával indították meg, de a mezőgazdasági terményeknek a hirtelen bekövetkezett és világszerte tomboló gazdasági válságban ijesztően lecsúszott az ára. [l] Az állam B-listára helyezte tisztviselőinek egy részét, a magánvállalatok leszállították alkalmazottaik fizetését vagy elbocsátották őket. Mindez olyan nagy munkanélküliséget vont maga után, amit inségmunkákkal nem lehetett ellensúlyozni.

A drágaság nőttön-nőtt. A megélhetés gondja, a nyomor és szenvedés réme gyötört mindenkit, de mindenki tűrt és szenvedett.

Nekünk váciaknak nagyobb rész jutott az áldozatból, mert pótolnunk kellett a múltak mulasztását, hogy a város vezetői a fejlődés útjára vihessék, a várost. A nagy lendülettel megindúlt építkezések, a csatornázó és kövező munkálatok, a hiánypótló és évszázadokra szóló közművek létesítése újabb terheket rótt a lakosságra. A vízdíj és csatornajárulék behozatala, a villanyáram árának és a városi pótadónak emelése mind megannyi ok volt a zúgolódásra, mert a nép nem látta szükségét a haladás érdekében hozott áldozatnak, csak azt látta ami gáncsolni való volt.

Mert tagadhatatlan, hogy azt az óriási erőfeszítést, melyet a város az építés és szépítés terén az utolsó másfél évtized alatt tett, a sietés láza jellemzi. A tervszerű építkezések és utcarendezés ötletszerűsége erősebb bírálatokra ad jogot, de ne feledjük, hogy Hadriánusz császár és X. Leó pápa építkezéseit is ócsárolták a kortársai, de saját városunk történetéből is tudhatjuk, hogy a jó váciak panasszal fordúltak az uralkodóhoz, hogy gátat vessen Migazzi püspök építkezéseinek mert azok terhet róttak rájuk.

A Reitter-kocsigyár, a gőzmalom és több ipari vállalat egymásután megszüntette működését, a megmaradtak pedig korlátozták termelésüket és elbocsátották munkásaik legnagyobb részét, az alkalmi föllendülés (konjunktúra) idején keletkezett Globe és Dakota szövőgyárak, a Gyíkos és Kobra cipőgyárak, valamint az eredetileg a város fejlesztésére alapított Városfejlesztő r. t. vállalatai mind megszüntették működésűket. A budapesti és újpesti gyárak közül is igen sok szélnek bocsátotta a munkásait s a Vácról odajárók itthonrekedtek. A munkaalkalom hiánya, az ifjúság elhelyezkedésének megoldandó feladata s a többi súlyosan nehezedett a kenyérkeresőkre. Mindenki leszállította igényeit; gazdag és szegény egyaránt.

A mostoha gazdasági viszonyok között - a vagyonváltság és adók fizetése miatt - a püspökség is nagy kölcsönökkel terhelte meg uradalmát és omladozni hagyta évtizedeken át a Székesegyházat. Eladósodott a káptalan is. A váci ember életszintje leszállott. Nő és férfi egyaránt kiveszi részét a munkából. Egyenrangúak lettek. Az iparosleányok gyárimunkásokká szegődnek. Úri leányok kénytelenek szerény díjnoki és írnoki állásokat elvállalni hivatalokban, sőt gyárakban is.

A mindennapi kenyérért folyó verejtékes küzdelem gyötrő gondját növelik a folyton-folyvást fokozódó adóterhek: a forgalmi adó és más új adók kivetése, emelése és kérlelhetetlen behajtása. Mindezeket betetőzte az 1931. évi bankzárlat és az ezt követő kormányrendeletek (devizakorlátozások, hitelmegvonások, gazdavédelmi intézkedések) mellyekkel gúzsbakötötték a gazdasági élet szabadságát.

De a város meggyötört értelmes polgársága a jelen áldatlan állapotát feledni látszik, megadással viseli sorsát, küzködik és küzd a legnagyobb elszántsággal és páratlan áldozatkészséggel, hogy a város ne csússzon le a haladás útjáról és virágozzék. A haladás szelleme hatja át a város vezetőségét és a lakosságot. Ezt többé ölbefont karokkal feltartóztatni, rosszakaratú maradisággal elgáncsolni nem lehet. Fellendülés és fejlődés látszik az egész vonalon.

A nagyterjedelmű Vörösház-téren új házak és paloták emelkednek. Deákvár és az anyaváros lassan összeépül, néhány főbb utcán megjelenik az aszfalt, az útszegély, a fasor, a gyepágy, majd kicsi virágoskert a házak előtt és virágcserép az ablakokban. A Buki-szigeten hatalmas szivattyútelep, Deákváron pedig átemelő-telep épül, a városi vízmű nagy kiterjedésű csatornahálózata részére, míg az újonnan létesített szennyvíz csatorna termékeinek feldolgozására a derítőtelep szolgál.

Az utcákat csatornázzák, kezdik kövezni a mellékutcákat is. Tervszerű öntözésüket a hatalmas Niagara-kocsi végzi. A főtéren felállítják a nagyszabású Hősök emlékművét. Szóval épül és szépül s ha ebben nem is érvényesül mindíg a művészi követelméy, tagadhatatlan, hogy kezd városias jelleget ölteni.

Az erősen megcsappant kereskedelem élniakarásának beszédes bizonyítéka a sok díszes boltkapuzat /portálé/ és gyönyörű kirakat, mely izlés tekintetében a fővárosi üzletekkel is fölveszi a versenyt és nagyobb vásárló közönséget érdemel.

Az Egyházmegyei Takarékpénztár üzleti alapokra fekteti a kegyes alapítványok pénztárát. A püspök átalakítja a papnevelő-intézet épületét. A rendőrséget államosítják és tetszetős barokk-stílű épületben helyezik el. A pósta- és távíró-hivatalnak is szép új házat emelnek. A római katolikus polgári iskola épülete álami támogatással épül fel. Hasonlóképp a katolikus legényegylet és iparostanonc otthon hatalmas háza, melyet buzgó életrekeltője a hangzatos Reménység-kultúrháznak nevezett el. A másodvirágzás korát élő Sport-egyesület díszes épületének első emeletén a Kaszinó-kör talál megfelelő otthont. A Múzeum-egyesület saját házában állítja ki gyűjteményeit, melynek négy évtizeden át összehordott, ízléssel rendezett és szakszerűen kiállított tárgyai ékesen szóló emlékei a város változatos történetének.

A technikai vívmányok diadalmas előretörése a váciakat is gyorsan meghódította. A statisztika megbízható adatai szerint kezdetben Vácról volt a rádiónak - lakosai számához arányítva a legtöbb előfizetője az egész országban. A gazdasági és fizikai erőkbe vetett hit azonban nem ingatta meg a nép vallásos meggyőződését s ha szórványosan akadunk is erkölcsi eldurvulásra, valamennyi felekezetnél a vallásos élet örvendetes föllendülését tapasztaljuk.

Az ifjúság valláserkölcsi, hazafias és testedző nevelését segíti elő a cserkészet és leventeoktatás. A Hadi-árvák bőripari és kertészeti szakiskolájának növendékei szinte katonai kiképzésben részesülnek és ünnepi alkalomkor saját zenekaruk harsogó zenéje mellett vonulnak ki. A népnevelés ügyét az iskolán kívüli népművelő-bízottság heti előadásai a Városi-mozgószínházban és a deákvári Urániában, valamint terjedelmes népkönyvtára szolgálják.

Forrás és folytatás: Sulinet