Legfrissebb bejegyzések:
2022-01-17
Vadregényes táborozás egy kiskunsági tanyán - ökovíkend | részletek Családdal, iskolai osztállyal vagy csoporttal is érkezhet és akár több napra meg is szállhat a Rendek Ökogazdaság és Tanyamúzeum autentikus Öko vendégházban Kerekegyháza-Kunpusztán...
2022-01-17
Játszva tanulni - táborozás egy kiskunsági tanya ökogazdaságában | részletek Iskolai osztályoknak és csoportoknak ajánljuk jó szívvel a Rendek Ökogazdaság és Tanyamúzeum programjait és autentikus Öko vendégházát Kerekegyháza-Kunpusztán (a Kiskunságban). Szállás és...
2022-01-17
»» minden bejegyzés
Tanyavilág - Természetközeli élmények gyermekeknek és felnőtteknek | részletek A tanyák világáról részben romantikus gondolatok juthatnak eszünkben, másrészt nagyon távolinak is érezhetjük magunktól. De milyen is valójában a természetközelében élni, állatokat tartani?... |
Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek népi táplálkozása
Az a népi, paraszti táplálkozáskultúra, amely a napot két, illetve három főétkezésre tagolja, erre a megyére is érvényes volt. A hármas étkezési rend – reggeli, déli, esti – viszont csak későn, a 20. század derekán vált általánossá, de a két világháború között még gyakori volt az „évmegosztásos” rend alkalmazása. Ez azt jelentette, hogy a téli időszakban, amely Szent Mihálytól húsvétig tartott, reggel 9 óra tájban és este 5-6 körül étkeztek, vagyis miután az állatok körüli munkákkal végeztek, rendszerint mindkétszer főtt ételt. A reggeli – früstök – korábbi étrendjében főtt ételek, főleg levesek szerepeltek, mint például a pergelt levesek lebbenccsel a Nagykunságban, vagy a rántott leves a tiszasasi szegényebb családoknál.
A jellegzetes hideg nyári reggeli, a szalonna-kenyér összeállítás azonban csak a kora újkorban alakult ki. Az ebéd, melynek jellegét az évszak és az étkezés helyszíne is alakította, általában kétfogásos volt: levesből és húsos vagy tésztás főételből állt. Ez azonban gyakran csak látszólagos volt, hiszen például a Tiszazugban is általánosan elterjedt volt, hogy a kifőtt száraztészta befűszerezett leve szolgált levesként. A téli hétköznapok étkezési színhelye általában a konyha volt, amelynek közepére helyezték az alacsony hordozható asztalt, az étkezések idejére. Nyáron ezt kihelyezték a tornácra vagy egy fa árnyékába. Az asztalhoz egészen az 1920-as évekig általában csak azok a személyek ülhettek, akik dolgoztak. A gyermekek egy kis asztalnál, vagy egyszerűen a földön külön étkeztek, míg az öregek félreülve csak gyengébb ételeket fogyasztottak. A 30-as évektől egyre ritkább volt az egy tálból evés, mindenkinek külön tányér került az asztalra.
Mivel a 19-20. században a paraszti társadalom egy széles rétege nem fogyasztott annyi húst, hogy minden húsevő napra – kedd, csütörtök, vasárnap – jutott volna, ezért gyakran a tésztás napoktól jellegében elkülönülő ételfélék jellemezték ezeket a napokat. Amikor a leves – főzelék összeállítása hús nélkül is szerepelhetett. A 20. században bekövetkezett gazdasági és társadalmi átalakulások azonban egyre inkább elhomályosították és felgyorsították az egykor közösségileg szabályozott tésztás és húsevő napok rendszerének felbontását.
A „tutajos” készítése: zsíron vereshagymát pirítunk, piros paprikát teszünk bele, majd karikára vágott krumplit adunk hozzá és hosszú lére eresztjük. Ha felforrt, tördelt tésztát vagy tarhonyát adunk hozzá. Ha megfőtt, fatörővel addig törjük, míg sűrű nem lesz, majd kicsit „felpirítjuk” az alját. A cibereleves készítése: tízliteres vászonfazékba korpát teszünk, és kis kovászt kenyérből vagy kenyértésztából azért, hogy gyorsan megsavanyodjon. 3-4 napig állni hagyjuk, és mikor erjedésnek indult, akkor leszűrjük. Ezt a műveletet az öregek úgy nevezték, hogy „ágyáról leszűrik”. A leszűrt levet félretesszük, és amikor levest akarunk főzni vele, mindig veszünk egy keveset az eltett léből. Ezt felforraljuk, tejfölös liszttel behabarjuk, tojást ütünk fel hozzá, és beleöntjük. Szerző: Horváth Dezső Kapcsolodó cikkek:
Népi táplálkozás Pest megyében
Nemzeti ételeink A debreceni és a tiszántúli népi táplálkozás 2. A debreceni és a tiszántúli népi táplálkozás Ételnevek, eredetek II. Disznóölés és disznótor a Tiszántúlon |
|
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.
|