Legfrissebb bejegyzések:
2014-10-30
Cáki pincesor
 | részletek
Kőszegtől 6 kilométerre a Gesztenyés patak mentén, jelzett turista úton is elérhető. A pincékből 9 áll műemléki védettség alatt. A 18. – 19. századi talpgerendás, boronafalú,...
2014-10-20
Boldva, tájház
 | részletek
A település főutcáján található tájháznak berendezett boltozatos, magasföldszintes épületben, mely műemléki védettséget élvez, helyi értékek tekinthetők meg. Az egykori háztartásokban,...
2014-10-15
Bódvaszilas, tájház
 | részletek
A Szilasi Tájház 1909-ben épült „amerikás” lakóház. A ház berendezése rekonstruált, az elsőház és a konyha kiállítása népi lakáskultúrát bemutató, míg a hátsóház az „In memoriam...
»» minden bejegyzés

Google PageRank






Bookmark and Share

Add to Google

eXTReMe Tracker

Jász-Nagykun-Szolnok megye településeinek népi táplálkozása

 

Az a népi, paraszti táplálkozáskultúra, amely a napot két, illetve három főétkezésre tagolja, erre a megyére is érvényes volt. A hármas étkezési rend – reggeli, déli, esti – viszont csak későn, a 20. század derekán vált általánossá, de a két világháború között még gyakori volt az „évmegosztásos” rend alkalmazása. Ez azt jelentette, hogy a téli időszakban, amely Szent Mihálytól húsvétig tartott, reggel 9 óra tájban és este 5-6 körül étkeztek, vagyis miután az állatok körüli munkákkal végeztek, rendszerint mindkétszer főtt ételt. A reggeli – früstök – korábbi étrendjében főtt ételek, főleg levesek szerepeltek, mint például a pergelt levesek lebbenccsel a Nagykunságban, vagy a rántott leves a tiszasasi szegényebb családoknál.

A jellegzetes hideg nyári reggeli, a szalonna-kenyér összeállítás azonban csak a kora újkorban alakult ki. Az ebéd, melynek jellegét az évszak és az étkezés helyszíne is alakította, általában kétfogásos volt: levesből és húsos vagy tésztás főételből állt. Ez azonban gyakran csak látszólagos volt, hiszen például a Tiszazugban is általánosan elterjedt volt, hogy a kifőtt száraztészta befűszerezett leve szolgált levesként. A téli hétköznapok étkezési színhelye általában a konyha volt, amelynek közepére helyezték az alacsony hordozható asztalt, az étkezések idejére. Nyáron ezt kihelyezték a tornácra vagy egy fa árnyékába. Az asztalhoz egészen az 1920-as évekig általában csak azok a személyek ülhettek, akik dolgoztak. A gyermekek egy kis asztalnál, vagy egyszerűen a földön külön étkeztek, míg az öregek félreülve csak gyengébb ételeket fogyasztottak. A 30-as évektől egyre ritkább volt az egy tálból evés, mindenkinek külön tányér került az asztalra.

A magyar paraszti társadalom rétegei a főétkezés ételeinek összeállítását állandó és meghatározott rítus szerint szervezték. A heti étrend jellegét alapjában határozta meg a római katolikus egyház tanítása és előírása. A középkori böjti előírások nem egyes ételek fogyasztását írták elő, hanem hústalanságot és zsírtalanságot, aminek legismertebb és leggyakrabban használt paraszti megfogalmazása a hét tésztaevő és húsevő napokra osztása. A hét tésztás napjai a hétfő, szerda és péntek. A tészta alapanyagú ételek főbb csoportjai: a tészta alapanyagú levesek, a kifőtt tészták, valamint a főtt krumpli és liszt keverékéből készült, vízben kifőtt gombócok. Az első kettő a Nagykunságot és Tiszafüred környékét jellemzi, míg a gombóc a Tiszazugban és a Tiszától nyugatra eső területeken általános.

Mivel a 19-20. században a paraszti társadalom egy széles rétege nem fogyasztott annyi húst, hogy minden húsevő napra – kedd, csütörtök, vasárnap – jutott volna, ezért gyakran a tésztás napoktól jellegében elkülönülő ételfélék jellemezték ezeket a napokat. Amikor a leves – főzelék összeállítása hús nélkül is szerepelhetett. A 20. században bekövetkezett gazdasági és társadalmi átalakulások azonban egyre inkább elhomályosították és felgyorsították az egykor közösségileg szabályozott tésztás és húsevő napok rendszerének felbontását.

Íme, egy heti étrend az 1920-30-as évekből:

Hétfő: Gölödinleves, lekváros gombóc*
Kedd: Krumplileves, főzelék
Szerda: Tutajos*
Csütörtök: Bableves füstölt hússal, savanyú krumpli
Péntek: Cibereleves, tejbekása
Szombat: Paprikás krumpli
Vasárnap: Húsleves, pörkölt krumplival, kőttkalács vagy túros lepény

A *-al jelölt ételek receptjei:


A gölödinleves (gombócleves) úgy készül, hogy megfőzzük a burgonyát, összetörjük, pici sót teszünk bele, és annyi lisztet, amennyit felvesz. Az így kapott tésztát tojással összegyúrjuk és gombóc formákat készítünk belőle. Közben a zöldségféléket, paprikát, paradicsomot, káposztát feltesszük dinsztelni. Ha megdinsztelődött, hagymát rakunk bele és pirospaprikát. Beletesszük a gombócokat is, majd amikor megfőtt, tálaljuk.

A „tutajos” készítése: zsíron vereshagymát pirítunk, piros paprikát teszünk bele, majd karikára vágott krumplit adunk hozzá és hosszú lére eresztjük. Ha felforrt, tördelt tésztát vagy tarhonyát adunk hozzá. Ha megfőtt, fatörővel addig törjük, míg sűrű nem lesz, majd kicsit „felpirítjuk” az alját.

A cibereleves készítése: tízliteres vászonfazékba korpát teszünk, és kis kovászt kenyérből vagy kenyértésztából azért, hogy gyorsan megsavanyodjon. 3-4 napig állni hagyjuk, és mikor erjedésnek indult, akkor leszűrjük. Ezt a műveletet az öregek úgy nevezték, hogy „ágyáról leszűrik”. A leszűrt levet félretesszük, és amikor levest akarunk főzni vele, mindig veszünk egy keveset az eltett léből. Ezt felforraljuk, tejfölös liszttel behabarjuk, tojást ütünk fel hozzá, és beleöntjük.

Szerző: Horváth Dezső

 


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére

Kapcsolodó cikkek:







Nemzeti és Történelmi Emlékhelyek látványtérképen





Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.